így a szünet vége fele. a tesóim többsége könyvek-füzetek felett nyög, szenved és görnyedezik. Annával már rég megállapítottuk, hogy ilyenkortájban mennyire felértékelődnek azok a percek, amiket léha szórakozással tölthetünk. Így például a tanyán annak idején iskolából, innen-onnan összelopkodott szobanövényeket nevelgettünk, és ha nagyon tanulni kellett volna, egyszeribe ránktört a vágy, hogy az összeset átültessük.
Így vagyok most az írással. Írni finom, írni jó, főleg, ha mást kéne csinálni.
Most Anna feje megjelent a szintemen, mint a rugós ördög, aki kipattan a dobozból, és nekem támadt (nem megkérdezte, hanem követelődző hangon nekem támadt), hogy hogyan kell blogot nyitni. Te jó ég, már csak az hiányzik, hogy keresztezzük egymás útjait, meg itt kommentálgassa nekem álnéven. Meg majd jól bezúzza a fejem bézbólütővel, ha valamit olyat írok, ami neki nem tetszik. Ha valaha tragikus véget érek, az azért lesz, mert az ő kezébe került a blogom, csak hogy tudjátok. Elirányítottam a freeblogra, hátha ott kevésbé akad belém. Álneveket írok ugyan, de az eseményeket felismerné.
***
Namost vegyük Andrást. Nem tehetek róla, muszáj róla írnom folyton. Ő, Ő, Ő. Én azt akarom, hogy Ővele egybeolvadjak, olyan értelemben, hogy ne is legyek Tőle külön ember. Én amolyan alaktalan amőbának érzem magam, de úgy vettem észre, Neki jó erős akarata van. Nagyon szívesen fogok idomulni az Ő igényei szerint, például nagyon szeretném, ha Ő mondaná meg, hogy rajtam neki milyen ruha tetszik meg hogy hordjam a hajamat. Meg milyen zenét hallgassak meg mit olvassak. Töltsön meg engem Ő tartalommal. Sőt az se baj, ha Ő kissé, úgymond, engem "elnyom", meg, úgymond, "zsarnok". Ez hülye megfogalmazás. Nem erről van szó. Nagyon is jól teszi, ha kereteket szab nekem. Neki születtem, úgy kell viselkednem, ahogy Neki tetszik, és nagy örömmel teszem ezt. Arról nem is beszélve, hogy írásban talán úgy tűnik, van egyéniségem, de én magamban belül csak egy lyukat érzek, mint a kürtőskalácsban, ahova Őneki kell betüremkedni. Most ezt tisztára lelkileg értem.
***
Na, megyek tanulni. *sóhajtozik, nyög*
Az utolsókat rúgjuk
2010.01.03. 20:29 :: Fági
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://aginaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr801642017
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
