Hiszti.

Ofő eredményt hirdetett ma. Mindenkit sorban kiprédikált névsor szerint, és megmondta a féléves jegyünket töreszből. Látható kéjjel tette ezt, főleg élvezte, ha agyagba kellett döngölnie valakit. Mint például engem, ugyanis hajszál híján hármas lettem, és csak az ő végtelen kegyelmén múlott, hogy négyest adott. Ezt nem győzte hangsúlyozni.

Iskola után Andrásnak mondtam kétségbeesve, hogy a hülye történelmet lehetetlenség elsajátítani, és első számú ellenségemnek tekintem. Ő csak nevetgélt és megpuszilt. Persze, mert Ő ötös lesz. Siránkoztam Neki, hogy nem elég, hogy a tankönyv élvezhetetlen (és megtanulhatatlan), a Bagoly meg egész mást ad le, mint ami benne van. "Nem mást ad le, hanem kiegészíti a könyvet" - mondta András elnézően, és, úgy láttam, gyengéd szánalommal, és ismét csak jókat röhögcsélt rajtam.

"Te hogyan tudod vázlatpontokba szedni azt az alaktalan masszát, amit összedumál?" - érdeklődtem dühösen. Ugyanis én nem látom a rendszert az ofő lotyogásában, de András rendezett, rövid pontokba tudja szedni, amihez szerintem természetfeletti képességre vall.

"Hát mert van benne rendszer." - mondta Ő. - "Meg érdekel az egész."
"Érdekel a történelem?" - csodálkoztam nagyokat.
"Már mondtam, hogy elkezdtem tanulmányozni a második világháborút, és utána meg azt, hogy az mitől alakult ki, és így tovább az idők kezdetéig..."
"Ádámig és Éváig" - szóltam közbe.
"Az ősemberig" - helyesbített.
"No igen. Nem kell azért kukacoskodni..."

Erre Ő megint csak jókat rötyögött, átölelt, és azt mondta, olyan jól áll, amikor méltatlankodok.

"Az ofő nem rossz tanár" - vélte Ő, de én ellene mondtam, hogy nagyon is rossz tanár, mégpedig meg is tudom mondani, hogy miért. Figyelje meg a stílusát. Eddig összeírtam pár idézetet a könyvem aljára, úgyhogy elő is kapartam és fel is olvastam neki ott az utcán azonmód:

- megrendezésre kerül
- elintézést nyer
- intézkedést foganatosít
- módosítást eszközöl
- vizsgálat tárgyává tesz

Háborogtam, hogy hogy lehet így beszélni. Meg a múltkor dogaírás alatt is mit mondott már: "Előtérbe helyeztem a piros tollamat!" (Ezt valami fenyegetésnek szánta). Na, ezek miatt nem tudok figyelni a lényegi mondanivalóra.

Ő azt javasolta, hogy próbáljak az ofő stílusán túllépni és a tartalmára figyelni, de erre toppantottam, mint egy hisztis hülye, hogy nem tudok és kész. Nagyon hervasztó, hogy Ő ennyivel jobban átlátja nálam a dolgokat!

Ő pedig, álmodozva, bele a levegőbe:
"Végül is szép feladat lenne érthetően elmagyarázni egy csapat gyereknek..."
"Legyél tanár! Tuti, hogy tökjó tanár lennél és én rajonganék érted!
"Ez oké - mondta Ő -, de apám szerint a tanárok éhen halnak."
"Nem baj!"
"Nem baj?" - bámult rám nagy szemekkel - "De akkor a feleségeik is éhen halnak!"
"Hümm... legfeljebb veled halok, szerelmem!"
"Az egy dolog, hogy éhen halunk, de kacsalábon forgó úszómedencénk se lesz!" - vetette ellen.
"Ja... az már baj..." - mondtam tettetett ijedséggel, és Ő megint nagyon nevetett.

Akkor elkomolyodott, morfondírozott egy sort, és azt mondta: "Mégse állhatok ki a katedrára és mondhatom el, hogy gyerekek, az emberiség kezdettől fogva hülye volt, és most is az, és ez a világ megérett a pusztulásra, mert én ezt tudom leszűrni a történelem menetéből."

***

Fú, de fáj a fejem. Ha valaki mégegyszer becsapja az ajtót, hozzá vágom a macskát!