Ma négyen (tesóimmal) elindultunk egy expedícióra a hóban. Vezet a határban egy gyalogút a szomszéd falu felé, és azt akartuk felderíteni. Sajnos nem vittünk napszemüveget, és majd kiszúrta a szemünket a vakító fehérség. Főtt tojást vittünk útravalónak.
Egy elhagyatott vasúti kocsi lett volna a célpontunk, ahol állítólag valaki valaha felakasztotta magát, és ki akartuk próbálni, hogy be merünk-e menni.
Nem mertünk.
Hazakullogtunk szégyenszemre. Viszont hazafele nagyon szép volt a fehér táj.
"Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant repül a nap, mint a fáradt madár".
Tanulságok:
1) négyen sem vagyunk bátrabbak, mint külön-külön.
2) télen, a hidegben ne mászkáljunk sokat, mert nem győzünk utána enni.
3) babonásak vagyunk és félünk a kísértetektől, még Anna is.
