Tegnap a tavasz tiszteletére iskola után kimentünk az Ő nyaralójába - illetve az Ő családjának a nyaralójukba. Ennek során felszálltunk a 18-as buszra, kimentünk Dombos határába és ott leszálltunk.

Ja, megjegyzem, hogy Ő ezidáig 42 kilót fogyott.

Tehát már bírunk jókat menni. Ő bevezetett egy kis földúton a nyaralók mentén be a vadonba (egyik oldalon kis házak kerttel, másik oldalon akácos-bodzás dzsumbuj), és alig tettünk pár lépést, előhúzott egy bazi nagy husángot az egyik szemétdomb mellől.

- Kutyák ellen - magyarázta. - Még tavaly ősszel tettem ide.

Mire én jól megfélemledtem, hogy ezexerint kutyacsordákkal kell számolnunk az úton. Mivelhogy az Ő nyaralójuk még jó messze volt. Ő tényleg azt mondta, hogy igen, a kutyák kettesével-hármasával szoktak támadni, mert lakik itt egy barom egy tanyán, Kompár nevezetű, aki nem köti meg a dögjeit. És sok van nekije.

Erre én közöltem Andrással, hogy én akkor ezennel hazamegyek, de izibe, de Ő csak nevetett, hogy "Ne félj, amíg engem látsz."

Ekkor behatoltam Vele halált megvető bátorsággal az erdőbe, és hosszan kanyarogtunk bent az akácosban, és egy helyen valóban acsarkodva felénk rohant három undorító eb. Kifejezetten rossz külsejűek voltak, és én ijedtemben fel akartam mászni a fára, de András csak vigyorgott.

- Ide nézz - mondta, és leguggolt. Egyszerűen leguggolt, mire a három kutya úgy megijedt, hogy futásnak eredtek hárman háromfelé. Ezzel a dolog el volt intézve.

Már csak kb. 1 km-t kellett megtenni, de azt irtáson keresztül, akáctuskókon át bukdácsolva és bokáig érő homokban szenvedtünk, Ő pedig végig örvendezett, hogy de jó, már milyen könnyedén bír menni.

A nyaralójukban az egyik kis szoba dugig volt könyvekkel: azokkal szoktak tüzelni. Lomtalanításból származtak eme sajtótermékek, miután a nagymamája meghalt. Szerintem borzasztó dolog könyveket égetni, szentségtörés. Meg különben is igazán nekünk adhatnák.

Nagyon jó volt mászkálni a szép tavaszban, ami tegnap tört ki, és remélem, még sok ilyen utat teszünk meg ketten. (Phűj, de undorító befezejése ez egy fogalmazásnak! De a magyartanár általánosban így tanította: valami ordas közhellyel kell lezárni.)