Író akarok lenni. Erről egyszer oroszórán értesítettem az osztályt, amikor a mesterségek neveit tanultuk, és megkérdezte a tanár, hogy mi szeretnék lenni. Piszátyel, mondom, mire az osztályban hátul morajlás támad. Mérgesen hátrafordultam. Mi az? Mi nem tetszik? Hogy abból nem lehet megélni? Hát nem is. Nem abból fogok. Tartson el a férjem, hogy alkothassak. Ebből a szempontból is jó lesz Csabika, mert ő sokra fogja vinni.
De van egy furcsa dolog. Akármit írok, azon röhögnek. Még ha komolyat írok is. Azt mondják, "szórakoztató". Mindent humoreszknek vesznek. De ha még megnyilvánulok szóban, akkor is röhögni szoktak, mintha én udvari bolond lennék.
Józsi nagybátyám született humorista, de mérnökként tengeti életét. Ettől örökké keserű, és ha berúg, mindig elmondja, hogy ő magyartanár akart vóna lenni, csak nagypapa aszonta neki, hogy kitagadja mindkét fiát, ha tanárnak megy, mert a tanárok éhenhalnak. Értettek a szóból, és Józsi bácsi elment hadmérnöknek, apa meg orvosnak. Így megyen ez.
Sajnos az irodalommal az atyai felmenőim meg vannak fertéztetve hosszú generációkon keresztül, amit a félegyházi nagymamám levéltárában történt kutakodás által kiderítettem. Onokatesóm, Cili, magyartanár. Remélem, nem Józsi bácsi kényszerítette rá a saját ambícióit.
Apa azt se tudja, melyik ambícióját kényszerítse rám. MIndet akarná. Teljesen tehetetlennek érzem magam ilyenkor, rámjön a remegéses kétségbeesés. MINDEN szempontból lehetetlen a nyomába érni. Kezdjük azzal, hogy lánynak születtem. Tudom, hogy fiút akart volna elsőszülöttnek, és elég csalódottan fogadta, hogy lány lettem. Titkolja, de így van.
Tibi fiú, de anyáékra ütött, és valahogy nem foglalkozik vele. CSak egyedül velem. Na jó, Tibivel is korrektül megcsinálja a matekházit meg mindent. De nekem mesél és magyaráz. Anyám olyan féltékeny, hogy majd megpukkad, mert látja, hogy atyám a nagy okos dolgait nekem mondja el, és őneki nem is próbálja.
Megkérdeztem atyámat, hogy ha a lakás egy világ, akkor én mi vagyok benne. Azt mondta, rávágta, hogy görbe tükör.
Hát ez az. Görbe tükör. Paródia. Az ő örök szégyene és csalódása. Puff, két golyó, és megszabadul tőlem. Ez kéne. Ki kéne ugrani az ablakon - gondolom néha, de ekkor nagy örömmel eszembe jut a drága Pálfi, akit el fogok nemsokára csábítani. Még csak kétségbe se tudok esni tartósan.
"No és anyu? Ő micsoda a te lakásodban?" - érdeklődtem atyámtól.
"Fridzsider" - vágta rá gondolkodás nélkül.
Na most ő ezt a szót sose használja, mindig hűtőszekrényt mond. És azt is tudom, hogy anyám nem frigid, enyhén szólva. SOSE megyek ki vasárnap reggelenként a szobámból, mert tudom, mit művelnek odabent, hanem a fülembe dugom a paplant meg két párnát. Undorító, mikor az ember szülei szexelnek, és még élvezik is.
"Na és Tibi micsoda a te lakásodban?" - kérdeztem tovább.
"Hmmm... ezen el kell gondolkodni..." - volt a válasz.
Szerintem Tibi egyszerűen nincsen az ő lakásában, csak ezt nem fogja bevallani senkinek.
