Mégiscsak írok, mert érdekes események zajlottak.

Tornaöltöző: nagy gratuláció, ováció fogadott, mikor beléptem. A lányok közül sokan odajöttek, szorongatták a kezem és minden jót kívántak. Most terjedt el köreikben, hogy "együtt járunk" Andrással, és úgy láttam, örültek neki, nem gúnyolódtak és nem játszották meg magukat. Csak Bíró Bea állt elém, és mélyértelműen azt mondta: "Egymás mellett ültök... nagyon hamar meg fogjátok egymást unni..." Ettől belémköltözött a félsz, mert olyan meggyőző erővel mondta.

De később erre András csak legyintett, hogy mindösszesen arról van szó, hogy Bea féltékeny, nem mintha lett volna köztük valaha is valami, csak mert nem szívesen engedi át másnak a trófeát.

De András mondott mást is: hogy tegnap náluk botrány volt, mert az apja otthon elmondta, hogy látott minket kézenfogva az utcán.

- Anyám meg erre balhézott egy sort. - mondta
- Miért?
- Hisztizett, hogy én neked nemsokára gyereket fogok csinálni, és majd nekik kell fizetni a tartásdíjat.
- Na neee...!
- Igen, ezt mondta. Apám meg a kezembe nyomott ötezer forintot, hogy üljünk be a Bárányba. Mert neki az volt a kedvenc helye fiatalkorában.

Aztán nagyszünetben az udvaron még füstölgött egy darabig, az anyjáról, hogy hogy lehet így hozzáállni a dolgokhoz. Én csitítgattam, mert mégis csak a jövendőbeli anyósomról van szó, aki ráadásul az Ő anyja, de a lelkem másik fele mély megelégedéssel nyugtázta, hogy András máris választott köztem meg a jó édes anyukája közt. (Nem mintha én jóban lennék az én anyámmal, de a más anyja mindig zöldebb...)

Délután pedig mikulásünnepség volt, méghozzá az osztály berkein belül.

Ő nekem egy gyönyörű pingvint ajándékozott! A múltkor elmondtam Neki, hogy a pingvin a kedvenc állatom. Megható ajándék, ráadásul hasonlít is Rá!

Viszont az osztályban is botrány volt a csomagok kapcsán. B. Paula nem jött el, így Mikucz nem kapott csomagot. Mindenki kapott, csak ő nem, és hisztizni kezdett. A lányok körülállták és vigasztalták. Teljesen vörösre bőgte a szemét. Amikor az ofő nem volt bent a teremben, ott, azon a szent helyen összebeszélt az osztály, hogy év végéig többet nem szólnak Paulához, hogy móresre tanítsák. Láttam, hogy Andrásnak nem tetszett ez a fordulat (nekem sem), de nem szólt semmit, csak rosszallóan nézett.

Aztán sötétet, zenét meg hangulatvilágítást csináltak, félretolták körben a padokat és elkezdtek táncikálni, mi meg a Drágámmal gyorsan félreültünk a legsötétebb sarokba egy kétliteres light kóla kellemes társaságában. De az ofő körbeszimatolt, hogy ki nem mulat, felfedezett minket és odajött hozzánk, megfogta a kezem, és a szó szoros értelmében be akart vonszolni középre. Én kézzel-lábbal tiltakoztam. Ofő, hunyorítva a szemüvege mögül: "Ugye, András megengedi?" András elnézően mosolygott és biccentett.

Nocsak, már az ofő is tud róla!? Mindenesetre nem álltam kötélnek, elvégre nem tudok táncolni, meg egyáltalán, és beleragadtam az András karjába, hiába unszolt a Bagoly...

Amúgy az ofő meglepően vagány és laza volt egész este, táncolt meg mulatott az osztállyal. Már írtam év elején, hogy egy középkorú, szemüveges bagolyra emlékeztet. A katedrán körülményesen fontoskodva ad elő (nem magyaráz, hanem előad), és szereti egyszerre használni a keze ügyébe eső összes multimédiás eszközt, hogy azzal is nehezítse a dolgunkat. Ma este viszont teljesen jó fej volt, mintha 20 évet fiatalodott volna.

Amúgy hallottam, ahogy egyszer összesúg Mucsinéval (aki az ofőhelyettes): "Csúcs osztály lesz!"

Boldog vagyok, mint állat!!!! Szeretem az ofőt, szeretem az osztályt, mindenkit szeretek! András hazakísért (a buszig, csak ezt unom mindig hozzátenni), és ott könyörgött, hogy holnap is találkozzunk, mondjuk délután 4-kor az Alexandra előtt.

Aztán lehervadt, mert eszébe jutott, hogy dehogyis ér rá holnap, mert el kell menni Nyíregyházára a családdal, rokonokhoz. "Micsoda hülyeség" - méltatlankodott. Mélységesen egyetértettem.