Kicsit írok magamról, mert ma se történt semmi. Tavaly magyarórán külső-belső jellemzést is kellett csinálni.
Barna hajam és barna szemem van. A hajam egyenes, félhosszú, vagyis most már inkább hosszú. A szememmel állítólag komolyan szoktam kinézni a fejemből, illetve néha megkérdezik: "Te miért vagy olyan szomorú?"
Sovány vagyok, mint egy paszulykaró. Általában farmert hordok. Szerintem teljesen jelentéktelen külsejű vagyok, és a tanár az én nevemet szokta legkésőbb megtanulni az osztályban. De nem bánom, hogy jelentéktelen vagyok, mert minél kisebb feltűnést kelt az ember, annál jobb (szerintem).
Nem szaporítom a szót, ha nem muszáj. Itthon, a családban sem. Általában sodródok az eseményekkel, mert nem sok beleszólásom van a dolgokban, akkor meg miért pampogjak. Sokszor láthatatlannak érzem magam. Sőt feleslegesnek. Létszámfelettinek. Lődörgök árván a testvéreim között meg úgy bele a világba.
