Szombaton ebéd után kimentem a falu szélére a temetőbe, és egy sírkő melletti padon olvasgattam. Gyönyörű idő volt.
Szombaton délután apa eltűnt az akácerdőben a hátsó kapun keresztül, és egy hosszú kábel kígyózott utána. Aztán láncfűrész hangját hallottuk az erdő mélyéről, és Annával vihogtunk. Aztán megijedtem: le fogják csukni! Mi van, ha feljelentik a szomszédok?
Aztán apa előballagott az erdőből, és hívott minket fát szállítani, mikor beesteledett. "Ki lopni jár, csendbe járjon!"- tanított minket. - "Legalábbis sötétben."
Végül öt nagy szálfát hoztunk haza, hevederrel. "Félig már úgyis ki voltak száradva" - mondta apa. Persze, persze. Ma meg feldaraboltuk őket láncfűrésszel. Felváltva tartottuk a végét a bakon, ő meg fűrészelt. Ez lesz a téli tüzelő egy része.
"A mezei lopás nem bűncselekmény, csak kihágás" - mondta apa.
Persze, persze. És vajon én büntethető vagyok, ha engem az apám kényszerített, hogy bűncselekményben segédkezzek neki?
De most már ezen nem akarok filozofálni, mert a körmömre ég a házi feladat. Mindenek előtt és felett a matekleckét csinálom meg, ez szokásommá vált már. Elég csak a Mucsi busa szemöldökére gondolni, meg ahogy meregeti a szemét... Az óráin a légy se mer zizzeni. Pedig nem ordít, meg semmi. Csak a jelenléte olyan.
