Az egész napot végigszorongtam (szokás szerint). De minden órát megúsztam felelés vagy dogaírás nélkül.
Tesin történt egy érdekes dolog. Kislabdadobást gyakoroltuk. Mindenkinek egyenként be kellett mutatni, hogy hogy csinálja. Engem állított ki a tanár mintaképnek az osztály elé, pedig úgy éreztem, merő idétlenség vagyok. Utána meg kislabdával célba dobtunk, és majdnem mindig beletaláltam a zsámolyba. (Egy felfordított zsámoly volt a célpont.) Érdekes...
H.A. meg R.J. egyik szünetben beszélgettek és ilyeneket mondtak nagy fontoskodva, tudományosan:
"A Népszabadság a legelviselhetőbb napilap - viszonylag." "A Magyar Nemzet demagóg" "Hát még a Magyar Hírlap".
Én oda se mertem fordulni hozzájuk, csak a fülem nyúlt ki tölcséresre feléjük, és úgy hallgatóztam. Honnan tudnak ilyen dolgokat?! Vagy csak a szüleiktől hallják ezeket? Mik ezeknek a szüleik? Úgy érzem, én legfeljebb a lábaiknál ücsöröghetek és áhítattal hallgathatom őket.
Szép öcsém, de nagy kár, hogy apád paraszt volt, s te is az maradtál.
Ez rám vonatkozik.
Amikor Havas A. hozott nekem nagyszünetben süteményt, lezöttyent a padba, és mosolyogva azt mondta, "Na, akkor most jöhet a huzakodás.", és érdeklődő arccal várta, kínomban elnevettem magam. Így nem lehet értelmesen megbeszélni semmit!
De kedves gyerek...!
Tanítás után Katival beültem a kajáldába, díszkíséretnek. Azt kellett tapasztalnom, hogy itt eszik az egész iskola. Persze ebből is ki vagyok maradva. Pedig mások itt élnek társasági életet órák után, nem csak rohannak haza rögtön tanítás után. Jó lenne kicsit megismerkedni az emberekkel, Katival máris jól el vagyunk szigetelődve a többi lánytól. Hallom fél füllel, hogy a többiek "buliznak" iskola után. Mikor? Hol? Egyáltalán hogy kell bulizni?
Egyszer voltam buliban, 8.-ban, a tornateremben tartottak valami dübörgő zenét sötétben, de megfájdult tőle a fejem. Asszem, a zene túl volt azon a küszöbön, amit még fel tudott fogni a fülem.
Ma Bíró Bea megkérdezte tőlem: "Te a pizsamádban jársz iskolába?" (Hosszú ujjú, fehér pólóban voltam.)
