Szombatonként Annával mi vagyunk beosztva a konyhába. Ez most nagyon szerencsétlenül jött ki, mert mindenképpen be akartam menni a városba, és nem elég, hogy egész délelőtt krumplit kellett pucolni, de még az ebédet is meg kellett várni és elmosogatni a 178 tányért és egyebet. Már majdnem sírtam türelmetlenségemben, aztán végül otthagytam csapot-papot és bebuszoztam a városba.
Szóval ABBAN a házban lakik... aminek az aljában a Király Gold nevezetű ékszerüzlet székel. Háromemeletes épület, ő a harmadikon lakik, csak azt nem tudom, hogy bal-, jobboldalon vagy középen... Három lakás látszik lenni emeletenként, szép, faragott kőerkély, cirádák meg miegymás, úri ház a főutca közepén.
Hháhh. Előtte meg egy pad, az Isten is arra teremette, hogy leüljek rá és felfelé tekergessem a nyakam... Habár az ő ablaka nem erre néz, hanem a túloldalra. A kapualj viszont ráccsal volt elzárva, nem tudtam csak úgy átmenni. Mi lehet hátul?
Megkerültem pár háztömböt, és sikerült kilyukadnom az Ő házuk mögé. Az viszont egy elég kis sikátor volt, jobb és baloldalt lapos tetejű, hosszú, földszintes épület terült el,, egyik oldalon egy pénzváltó, másikon egy éjjel-nappali ABC volt, sehol egy pad vagy valami jó kilátóhely, ráadásul a boltosok is kint cigiztek, meg tologattak valami zörgő-börgő kocsit, áruval megrakodva, úgyhogy nem volt maradásom.
Futólag arra gondoltam, hogy fel kéne mászni a közelben levő bálványfára, onnan egész jó kilátás nyílna, de hát ezt azért mégsem tehetem 14 és fél éves nagy ló létemre.
De megvolt az Ő oldala, csak már azt kellene tudni, hogy jobbról balról vagy középen van-e... A háznak ez az oldala világoskékre volt festve, és itt is erkélyek voltak, de jóval egyszerűbbek, nem olyan díszesek, és némelyikről omladozott a vakolat.
De most már kb. tudom, hogy mit lát az ablakából: kétoldalt a lapos tetőket, szembe egy sárga kockaházat, azon túl egy nagy fehér kockaházat, egy darab templomtornyot és a Felkelő Napot, mert keleti fekvésű a szobája.
Drága!!!!!
Végül úgy döntöttem, hogy inkább mégis visszamegyek a főutcára és leülök a padra, hiszen lehet, hogy erre fog járni... ha jár ma valamerre, itt el kell jönnie...
Ott ültem sötétedésig a padon, és lestem, hogy jön-e valamerről, többször felálltam és tettem egy kört az iskolaudvar felé is, hogy hátha ott focizik. De nem, de nem...
Szárnyaszegetten értem haza, átfagyva, szomorúan. Ez világ sem kell már nékem nálad nélkül, szép szerelmem. Gyerünk, gyerünk, legyen már hétfő végre. Legszívesebben lökdösném előre az időt, hogy teljen már gyorsabban.
