Ma nem mentem iskolába, mert úgy görcsölt a hasam, de már estére jobban vagyok.
Tegnapi nap folytatása: szóval órák után ott ácsorgott a pad mellett, megint mintegy véletlenül, de akkor jött az ihlet, nagy lélegzetet vettem, mint aki hideg fürdőt életében először használ, odamentem hozzá és közöltem, hogy szerintem Kaszáné tök igazságtalanul viseltetik iránta.
- Tudom - vigyorogott Ő szégyellősen. (Szerintem boldog volt, hogy odamentem és szóltam hozzá! Én is el voltam mosva a magam bátorságától.)
- Ez nem véletlen - kotyogott bele Rácz Judit váratlanul- Majd András részletesebben kifejti neked...
Ez a csaj lehet, hogy minden szavunkat hallja, meg mindet lát ott mögöttünk, és tisztában van mindennel, ami folyik! Nagyon benfenntesen vigyorog ránk.
- Nem véletlen - bólintott András is. - Ugyanis anyám munkatársa volt és össze is járunk.
- Tényleg?
- Aha. De ha gondolod, elmondom a kajálda felé menet.
- Persze!
Úgyhogy útnak eredtünk megint kettesben!!!!
Egy csomó dolgot elmondott magáról!!!!
- Hogy az anya francia- és orosztanár, az egyetemen dolgozik az Idegen Nyelvi Lektorátuson,
- az apja ügyvéd, meg is mutatta az irodáját,
- hogy van két húga, Erika és Anita (naháááát, ezt se gondoltam volna, hogy vannak tesói!!!), ők még általánosba járnak,
- hogy Kaszáné családi barát, és ezt "túlkompenzálja" az iskolában.
- hogy mindenki tudja a városban, hogy az ofőt "kommunizmus" miatt lehetetlenítették el az előző mhelyén (ami szintén az egyetem volt), és így került a suliba történelemtanárnak hülye gyerekeket tanítani...
- És hogy Rácz Judit apja is ott tanít az egyetemen, fizikát, az ő családjuk is ismeri egymást (ekkor kést forgattak meg a gyomromban a féltékenységtől).
Fú, nagyon jó volt hallgatni a hangját meg az ssss betűit, ahogy beszélt... Egyenesen nekem beszélt sok értelmes mondatot, velem jött az utcán, látványosan elhaladt a kajálda mellett és nem ment be, hanem tovább jött velem a busz felé! Igaz, hogy 3 méterre bandukoltunk egymástól, de nagyon felém volt dőlve mentében, mint a rutafa ága, én meg feléje...
Ő is kérdezgetett engem, hogy én hogy s mint éldegélek, de tökre szégyelltem az egészet, a putrit, ahol élünk, meg hogy apámanyám egy nagy semmi (két nagy semmi), és alig mondtam valamit. A hét tesómon azért hatalmasan meglepődött!
Aztán jött az az átkozott buszpályaudvar velünk szembe, és el kellett válni egymástól, mint ágtól a levél. Ahogy ott álltunk egymással szemben a búcsúzáskor, kis híján elvesztettem a fejem és megpusziltam az arcát.
Ó, örömnek, fájdalomnak
Kínos, édes érzeménye!
Vágyaimnak vég határa
Itt vagy, s reszketek belépni!
***
HAZAKÍSÉRT!!!! (Na jó, a buszig.) Ez már együttjárás? Ugye ez már együttjárás?
És nem fogytunk ki a szóból, amitől rettegtem, sőt!!!!! Nagyon jól szóval tartott!
Holnap van az utolsó tanítási nap, utána kitör az őszi szünet, és nem fogom nélküle kibírni.
Szóval tanár meg ügyvéd az anyja meg az apja. No igen. Így már sok minden érthető. Úri népek, művelt népek. A fiacskájukon is meglátszik.
