A f...ckin' őszi szünet jön tíz álló napig mostantól. okt. 22 - nov. 2.-ig.
Hát... ma az volt, hogy az angolóra meg volt cserélve tesire. Mostanában már a tornateremben vagyunk a rosszabb időjárás miatt. (Bár ma elég jó volt...) Egyik térfélen a fiúk, másikon a lányok. Kugli (a fiúk tesitanára) szétosztotta a fiúkat 2 csapatra focizás miatt, és az egyik felének le kellett vennie a pólóját, megkülönböztetés céljából. Andrásnak is.
Rá se mertem pillantani, illetve alig. Tényleg iszonyatosan kövér, reng rajta a rózsaszín háj. Nagyon zavarba jöttem. Szeméremből nem néztem rá, mint aki testi vetkőzésében lát valakit, akit nagyon szeret (aminthogy pontosan úgy is van). Úgy éreztem, hogy pontosan ÍGY nem akart előttem mutatkozni még jó darabig, ha egyáltalán valaha is...
A sok hülye fiú ráadásul egyfolytában őt cikizte. "Ugorj, zsírdisznó", "na mi van, dagadék", "hű, de ronda vagy!" ilyesmit üvöltöztek, zengett tőlük a tornaterem. Muszáj volt hallanom, hiába is akartam volna magamat süketnek tettetni.
Aztán felöltöztünk, visszamentünk a terembe, és Ő teljesen magába roskadva, mogorván ült ott mellettem, nagyszünetben se sütemény, se semmi. komor ábrázattal vizsgálta a magyarkönyvet, és időnként nyögött egyett, meg megrázta a fejét, mintha valami láthatatlan hanggal viaskodna.
De ha ez még nem lett volna elég, szóval ilyen nincs, az történt, hogy köv. szünetben Séd Katinak nagyon megfájdult a feje, és kérte, hogy kísérjem el az orvosiba. Beléptünk, és premier plánban elénk tárult Havas András, FÉLMEZTELENÜL, épp ült egy széken és mérték a vérnyomását. "Azt a kurva...!"- nyögte, ahogy meglátott minket.
Én egyből kifordultam az orvosiból, mint akit főbe kólintottak. Ez borzasztó.
Fizikán pedig, amikor a tanárnő látta, hogy ott duzmaszkodik a padban, vidáman így szólt az osztályhoz: "Tudjátok, milyen Toldi-idézet jutott most eszembe Andrásról?"
Mint komor bikáé - gondoltam rögtön, de nem, nem, rosszabb.
„Hé fiúk! amott ül egy túzok magában,
Orrát szárnya alá dugta nagy buvában;
Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e?
Meg kell a palánkot döngetni körűle!”
Ezt szavalta vidáman Krakk Éva, és az osztály kegyetlenül röhögött.
Utolsó óra után pedig András szó nélkül felkapta a cuccát, nem nézett se jobbra, se balra, hanem egyenesen hazarohant, otthagyott a fenébe, egész őszi szünetre egyedül!!
Katit elkísértem a kajáldába, de ott sem volt. Vártam-vártam, aztán hazamentem, elárvulva itten sok napra. Itthon lefeküdtem és csikorgattam a fogam. Most mit csináljak??? Pont most, a szünet előtt kellett beütni egy ilyen hülye incidensnek, amikor már azt hittem, hogy minden oké! Hogy moziba fogunk menni... Meg a botanikus kerbe...
Jaj, istenem, de borzasztó! De annyit leszek a városban az őszi szünet alatt, amennyi csak belém fér! Nem létezik, hogy ne találkozzunk a napokban, mert MEGHALOK.
