Ma Krajczár bratyákék megint egész nap dolgoztak a kerti budit, sőt apáék egy tisztességes szalonnasütő helyet is rendeltek tőlük. Mert már rászoktak az esti, tábortűz mellett való danolászásra. Már több szólamban fújják a mozgalmi dalokat, egyeseket oroszul, sőt átjöttek Pávás Kiss Jánosék is a két fiával, valamint szeszesitalokkal, dajdajozni. Remélem, nem jelentik fel az egész bandát (kommunizmusért és/vagy csendháborításért). Mari köztük ült és tercelt, mint nagy énekkaros. Szégyen, gyalázat, de én is közéjük szerettem volna ülni (csak nem mertem).
Aztán arra gondoltam, hogy ha Andrásom látna ebben az egzotikus közegben...!
A vége felé apa már annyira borközi állapotba került, hogy felszólított minket: "Csukjátok már be az ablakot, lyányok, hát jön rám a hideg huzat!" (Ott, a kert közepén...)
Aztán, amikor elkezdett esni az eső, felsandított fél szemmel és konstatálta: "Esik az eső. Azaz víz csepeg az égből." - magyarázta, ha valaki nem értené, miről van szó.
Aztán végül, mikor feloszlott a társaság, így szólt: "Megyek aludni, mert rámjött az alvási álmosság."
Ma több, feljegyzésre méltó aranyköpése nem volt.
Ma folyton kicsordult a könnyem, mikor Rá (Andrásra) gondoltam. A jobb szememből csordult ki, mert kicsit be van gyulladva. Érdekes, hogy így sokkal érzékenyebb.
Meg az van, hogy egy csomószor tüsszentenem kell, ha eszembe jut Ő. Ez vajon mitől lehet?
Ja, amúgy apáék kannás borral fizetnek Krajczáréknak a munkálatokért.
Még három napot kell kibírni!!!
Ma anya is mondott egy jót. Évi ott szenvedett valami leckével (nekiállt a szerencsétlen matekot csinálni most, a szünidő közepén). Parabolát rajzolt kockás (négyzetrácsos) papírra, kidugott nyelvvel, a konyhaasztalon, aztáh hisztériás rohamot kapott, mert nem találta elég jónak. Erre anya megfeddte:
- Ne kételkedj a saját paraboládban!!!
***
Az egyik kedvenc álmodozásom, amivel álomba szoktam magam ringatni, hogy egészen véletlenül összetalálkozunk Andrással a buszpályaudvaron, mert monnyuk az anyja elküldi őt a telekre, hogy zárja el a vízcsapot, hogy szét ne fagyjon télire.
És ha már összefutunk, mert ő a 9-es kocsiállásból indul, én meg a 8-asból, és elkísérem a telekre, és ott méteres hófúvás alakul ki, amitől járhatatlanok lesznek az utak, és ő kénytelen felhívni mobilon a szüleit, hogy ott kell aludjon a faházban (persze nem árulja el, hogy velem),
én meg nem hívok fel senkit, mert nem tételezem fel a szüleimről, hogy észreveszik, hogy hiányzik egy gyerekük, vagy ha észre is veszik, azt hiszik, hogy Séd Katinál alszok,
és tüzet rakunk ott a kályhába, és ugyan vannak fent ágyak a padlástérben, de ott nincs fűtés, és mindketten kénytelenek vagyunk lent aludni a Nagy Ágyban,
heeeee... de még így, álmodozásaimban is az a vége, hogy estére jól belázasodok és ráz a hideg, tehát nem lehet velem semmit kezdeni ÚGY, csak a karjaiba vesz és melegít...
és ott mekkérdi éjszaka elfúló hangon, bele a fülembe, hogy tényleg úgy van-e még, ahogy régen mondtam, hogy szeretek mellette ülni, és én akkor aszondom neki, visszasuttogom, hogy még úgyabbul van, és minden perc ünnep, amit vele tölthetek.
