Legyen átkozott az a nap, amikor az ofő melléültetett!
Az nem lehet, hogy mi ne jöjjünk össze, illetve az nem lehet, hogy én külön éljek tőle, mert egyszerűen nem tok.
Állandóan úgy látom magunkat a lelki szemeim előtt, hogy ő egy nagy szilárd gömb, én meg egy oldalába ragadó pióca vagyok, aki csak vele, általa tud élni ezen a világon. Ha elválasztanak tőle, elfonnyadok.
Ma szünetben elkaptam egy rémült, alázatos, kétségbeesett pillantását, amit rámvetett. Minden volt ez a pillantás, csak közömbös nem. De aztán azonnal visszafagyott mogorva állapotába.
Igazából ezt nem akarom tudomásul venni, kizártam az agyamból a reményt, mintha jégkockává dermedtem volna belül, bizonyára az agyam kapcsolta le a fájdalmat érzéstelenítés céljából.
