Zörög az akácfalevél,
Mer' északról fújja a szél,
Ugyan, babám, hová lettél,
Már két este el nem jöttél.
Nagyszünetre merítettem annyi bátorságot, hogy odafordultam hozzá, és zavartan dadogva mondtam neki, hogy itt meg itt, ezt meg ezt nem értem a matekban (csak félig volt koholt a dolog), és hogy... esetleg... nem tudna-e valamikor segíteni még a jövő heti témazáró előtt.
De, bólintott, természetesen tudna. És, mondtam én, nem-e lehetne-e NÁLA tanulni, ha már ilyen közel lakik...? De, természetesen lehetne. Ma vagy holnap? - kérdezte. "Holnap" -mondtam. "Miért csak holnap?" - bámult rám. (!!!) "Mert nekem akkor jobb" - mondtam gyorsan.
Belehúztam a csőbe! Illetve ő húzta bele magát. És mintha sürgetni akarta volna a dolgot, hogy már ma üljünk össze! Röpülnék én hozzá, ha mernék, de úgy érzem, csak holnapra fogok összeszedni annyi bátorságot, hogy aránylag összeszedetten és józanul (hahaha) fogok tudni beállítani a Szentélybe, ami az ő lakása.
Tanítás után megint ott várt Rita, illetve én nem vettem észre, mert szedtem a lábam kifele - most már nem volt kényszerem ácsorogni az előtérben, tudván, hogy holnap együtt lehetek Andrással -, és csak arra eszméltem, hogy Rita barátságosan utánam kurjant: "Héj, várj meg, te hülye, süket disznó!"
De megint leráztam, mert igyekeztem haza, néha ugyanis tanulni is kell, és a mai estét ennek szentelem, már amennyire tudom. (muha)
Zseniális vagyok! Jól éreztem, hogy ha szerencsétlennek és gyámoltalannak tettetem magam (mármint még jobban, mint amennyire vagyok), Ő feltámad a halottaiból és a segítségemre siet.
***
Ma botrány volt idehaza. Jutka terhes. Ma mondta el anyáéknak. "Na most akkor, édes lyányom..." - kezdte apa fenyegetően. "Elmész abortuszra, de tüstént" - fejezte be anya a mondatot.
Ezután viszont apa meg anya kezdett egymással veszekedni meg ordibálni, hogy menjen-e Jutka abortuszra vagy sem. Apa nem akarta, anya igen. A végén már el is felejtkeztek Jutkáról, és egymásra acsarkodtak. Igen, mert apában vannak még katolikus maradványok. Anyában nincsen semmi skrupulus, ő azt ajánlotta Jutkának, hogy ne rontsa el az életét egy gyerekkel (mint ahogy ő elrontotta fiatal korában, tette hozzá.) Jutka bőgött, mi többiek meg szörnyülködtünk.
Olyan nagyon jellemző ez Jutkára! Olyan egy hülye! Le mertem volna fogadni, hogy ha közülünk valakivel ez történne, az ő lenne, és valóban. Ostoba, befolyásolható, naiv és kacér. Velem pl. soha nem történhetne meg ilyesmi.
