Hú, ma mindenféle nagy, harangzúgós zene zengett-bongott a szívemben Nagyon nagy fordulat ez az egész, ami folyik. Ma újra meg kellett barátkoznom (küzdenem) egy kicsit a gondolattal, hogy az Övé leszek, mindenféle értelemben. Akarom ezt? Nagyon is! Félek tőle? Mint állat!
Hát először is vegyük a kézfogást:
Hogy mi a gond? Semmi. Csak az van, hogy elalvás előtt mindig arról álmodozok, hogy az Ő mancsát fogom, sőt, hogy ölelkezünk és remegve szorítjuk egymást... De élőben egy nagy falat érzek kettőnk közt, illetve úgy érzem, hogy ha bármilyen testi közeledést csinálna, én fejvesztve rohannék a vakvilágba.
Hiába vagyok 7 testvérrel körülvéve, mink nem szoktuk egymást ölelgetni meg fogdosni egymás kezét, ezek a dolgok tök idegenek tőlem, és egy nagy jégpáncélt érzek magam körül e tekintetben. Remélem, nem fog majd nagyon erőszakoskodni a Drágám ilyen téren, ha oda jutnak a dolgok, hogy hivatalosan is együtt fogunk járni...
Álmodozásaimban mindenféle dolgot csinálok Vele, élőben meg lefagyok, megijedek, elutasítom, kerülöm az ilyesmit. Hát nem tudom, képes leszek-e ezen a gátláson áttörni valaha. Azt hiszem, csak abban az esetben merném megfogni az Ő kezét is, ha töktotál teljesen biztonságban érezném magam Vele, azazhogy teljesen tudnám, hogy szeret és elfogad, na de ettől még messze vagyunk, mert végülis alig ismerjük egymást... előbb jobban meg kék barátkozni.
Jujjj, de izgi!!!!!
Aztán sokat keresgéltem a neten a fogyókúráról meg az egészséges táplálkozásról, és nénda csak, tényleg említik a glikémiás indexet, amit magam is megtapasztaltam sütemények evése után. Meg azt is mondják az okosok, hogy reggelre lehet többet enni, estére meg már csak bizonyos dolgokat. Jó lenne valahol találni egy táblázatot, hogy mikor mit lehet és mit nem.
***
Tegnap milyen arcot vágott rám a nagyszünetben az udvaron (miközben a vajas kenyeres megbeszélést tartottuk): egészen megható volt, hogy mennyire csüggött az ajkaimon meg adott a véleményemre, és olyan NAGYON, egész lényével figyelt rám (mondhatni mohón), és megint azt éreztem, hogy kicsoda vagyok én, hogy Ő ennyire komolyan vegyen engem.
Tisztára úgy viselkedik, mintha az én lényemnek valami súlya lenne, mintha fontos lennék neki, és ez tök zavarba ejtő, itt valami félreértés, tévedés van, folyton az az érzésem. Sőt az az érzésem, hogy egyszer majd kinyúl utánam és azon fogja magát észrevenni, hogy átmegy rajtam a keze, mint egy levegőn. (Eddigi életemben lényegében mindenki levegőnek nézett.)
