Ha már a szülők túl sokat szerepelnek mostanában, elmélkedek egy kicsit a jövendőbeli anyósomról is.

Nem ismerem őt, sohase láttam, de tökre érezni vélem, hogy az a fajta anya, aki 10 körömmel ragaszkodik a drága fiacskájához, és rám már így látatlanban is nagyon féltékeny.

De hát én nem tehetek róla, hogy szeretjük egymást Andrással!!! Én nem veszem el őtőle Andrást, vagyis nem ÚGY. És igenis nagyon szeretném, ha normális viszonyba lennénk, és anyám helyett anyám lenne, mert az én saját anyámban nem sok köszönet van.

Szerintem az nem igaz, amit mondott, hogy attól fél, hogy neki kell majd fizetni a tartásdíjat. Ezt csak úgy mondja: ő szerintem attól kapott sokkot, hogy András jár valakivel, és kicsúszik a karmai közül. Méghozzá hamarabb, mint valaha is gondolta volna. Hát még ha tudná, hogy már el is jegyeztük egymást...

De azért annyira igazságtalan ez, hogy már látatlanban fúj rám! Én nagyon is örömmel akartam volna vele találkozni, hiszen ugyanazt az embert szeretjük. Ő anyaként, én meg feleségként.