Hát hogy bizonyítsam be. Azt kéri. Hogy nem undorodnék tőle ÚGY sem. Mert ő csak akkor tudna igazán megnyugodni.
Namármost... az ágyban bizonyítsam be? - kérdeztem óvatosan. Mert hát akárhogy is gondolkoztam tegnap, csak erre tudtam gondolni, hogy ő ARRA gondol, az ágyra. És valóban.
Bólintott. Igen, végső soron arra gondol. És hogy ő attól fél, hogy majd ott fogom kigúnyolni, kiröhögni, cikizni stb. "Dehogyis" - mondtam én, de éreztem, hogy nem hiszi el. Búbánatosan és kétkedőn nézett rám ma is.
Rendben van, drágám, bebizonyítom neked, amikor csak akarod... csak az a baj, hogy én is baromira félek, én például attól, hogy nekem fájni fog... és persze te ezt félre fogod rögtön érteni, és azt hiszed, hogy tőled húzódzkodok, pedig dehogy...
Drága szerelmem... persze, a te kedvedért nagy levegőt veszek és lefekszek veled akár holnap... ha ez téged megnyugtat. Csak ne legyél szomorú és gyanakvó, mert én ebbe tönkremegyek!
