Hát megnéztük. Azt hittem, majd jókat fogunk csókolózni a moziban, a sötétség leple alatt, de nem tudtunk, legalábbis én nem tudtam, hanem csak fogtuk egymás kezét, meredten néztük, és én úgy a közepétől végigbőgtem az egészet.

Nézze meg, aki még nem látta! Borzasztó (jó).

Utána kimentünk az utcára, és nem voltunk éppen jókedvünkbe. Ő konkrétan fogta magát és két bakugrás után nekicsapódott egy házfalnak, akaratlagosan, és csinált néhány perdületet a tengelye körül ott a fal mentén. Én ijedten néztem. Aztán Ő azt mondta: "Nem szeretem a háborút. Aki háborúzik, azt mind főbe kéne lőni".

Majd hozzátette: "Egyszer valaki kimondta azt a nevet, hogy Adolf, és akkor végigfutott a hátamon a hideg. És mivel utálok félni, elkezdtem kutatni, hogy mi van. Most éppen a második világháborúba ástam bele magam."

Aham, láttam is a szobájában pár ilyen könyvet. És mondtam is neki, hogy érdekel, mire jutott. (Mert minden érdekel, ami Ővele van, vagy amit Ő gondol. Ezért is locsogok Róla hosszan a naplómban.)

Szóba került a gyerekügy is, hogy akar-e gyereket majd valaha. Ő erre, nagyon határozottan:
- Nem!!! Nem akarom, hogy bárki is közénk álljon.

Erre érdeklődtem, hogy soha nem akar-e vagy csak mostanában nem, és Ő nagyon rázta a fejét, hogy soha, mert tényleg nem akarja, hogy bárki is belefurakodjon a kapcsolatunkba. Ez az egyik. A másik, hogy "Gyereket csinálni erre a világra?! Nem ment el az eszem. Az a legboldogabb, aki meg sem született."

Ezen kicsit nagyon meglepődtem. Milyen kevéssé ismerem még Őt! Remélem, csak viccből mondta. Ezt a gondolatot azért még majd kifejtetem vele.

De Ő aztán belegondolt a gyerekügybe, és módosította álláspontját: "Persze... ha te majd akarsz, akkor a te kedvedért csinálok."

Biztosítottam arról, hogy én sem akarok gyereket, mert csak púp lenne a hátamon, és Őneki erre ragyogott az arca, hogy "Remek! Akkor ebben is összeillünk!" Azt már kiderítettük egymásról, hogy én a tejet szeretem, ő meg a teát, de ennek is örvendezett, hogy "nagyon jó, legalább majd nem isszuk el egymás elől a másik italát."

Hát most az a helyzet, hogy nagyon örülök, hogy ennyire akar engem birtokolni, mert ez nagy megtiszteltetés. Úgy látom, már belenyugodott, hogy nem megyek fel hozzá többet, és így is boldog, hogy egymással lehetünk és foghatjuk egymás kezét.