Abban a pillanatban, ahogy Juli betette ma a lábát a konyhába, két hatalmas taslit kapott anyától. Ez a kettő most nagyobb volt, mint a múltkori nyolc összesen. Ő meg kérdezte, hogy ezt most mééé. "Hát AZÉRT!!!" - mondta anya feldúltan.

Ezt végképp én sem értettem. Értem én, hogy Julinak bicskanyitogató stílusa van, meg nem néz az ember szemibe, de azért tán mégse kéne verni, mint a répát...

De nem sokkal ezután anya elárulta, hogy méééé. Az történt, hogy Juli is megemlékezett a titkos naplójában a karácsonyestéről, és ennek során azt találta írni: hogy "A karácsonyi vacsora pocsék volt, kőkemény krumpli és száraz, rágós kacsa."

Most kiderült, hogy anya olvassa titokban. Juli egy spirálfüzetbe veti gondolatait, és dugdossa, de ezexerint hiába. Így jár, akinek nincs laptopja, és őskori módszereket kénytelen alkalmazni. Remélem, az enyémet nem olvassa valami rokonom.

Juli gondolkozott, gondolkozott, és megkérdezte Anyától: "És te milyen alapon olvasod az ÉN titkos naplómat? Az nem bűn?" Anya nagyra nyitotta a száját ("nagy szája megnyílik, tüdeje kitágul"), de nem nagyon tudott erre értelmes választ adni. Sarkon fordult és kiment a konyhából.

Amúgy Juli telerajzolta a naplóját karikatúrákkal is a családról, és ez külön felháborító.  Majd én is lerajzolom őt, és ide beszkennelem, bosszúból. Jól éreztem én, hogy mindenkit hülyének néz titokban!

Legszívesebben vinnyognék az anyósomnak (ha szóba mernék vele állni), hogy fogadjon örökbe és vigyen el a háztól, MOST! Ellaknánk kettecskén Andrással a kisszobában, esküszöm... csak el innen, normális, épeszű népek körébe!

Esténként képzeletemben az Ő anyjához bújok és neki mesélek el egy csomó dolgot... Minél jobban utál engem, annál inkább ragaszkodnék hozzá... fura ez...

***

Andrásék fogtak nekem macskát! Ma délután adja át az Alexandra előtt. Kis háromszínű lesz. Minden háromszínű nőstényke, genetikai alapon. A tesókáját is befogták, maguknak. Civakodás tört ki, mert akit nekem fogtak, az szebb, mint akit utána maguknak, de András meg nekem akarta a szebbet. Hehehe. Végül is én kapom meg. Cinkének neveztem el így látatlanban.