Ági, Anna, Dóra

Ma nagydoga töreszből, már megint lesni voltam kénytelen. Teljesen elzüllöttem, lesek, csalok, puskázok. És még így is ingadozok 3-mas 4-es közt TÖRTÉNELEMBŐL, KÉMIÁBÓL meg INFORMATIKÁBÓL. Piha. Gyalázatos. Matekból ötös leszek félévkor, ha addig le nem rontom. Ez jelzi, hogy nem vagyok hülye. De most már első számú mumussá a történelem lépett elő, ez egyértelmű. Teljesen hülye vagyok hozzá. A tankönyv is értelmezhetetlen. Az apró betűst is be kell magolni. Kalapáccsal kéne a fejembe verni, szavanként. Ha rímelne, hogy legalább könnyebben bele tudnám tömni a fejembe.

Sanya holnap írat. Ő már nem sokáig lesz velünk, mert január végén jön vissza Gabi. Éljen! Vagyis... hm. Szegény Sanya. Azért szánalmas, hogy itt szenvedett velünk tanárként, inkább menne a tecsóba árufeltöltőnek, vagy bárhova.

Iskola után beültem Ővele a kajáldába, és míg Ő evett, nekem kopogott a szemem. De nem mertem mondani, mert képes és nekem adja az egész eledelét. Otthon vár anya kajával, de nem akarok hazamenni, ha nem muszáj, mert Andrással akarok lenni, amíg csak lehet. Aztán Őkelme felugrott magához, ledobta a táskáját, felvette a kottáit és útnak lódultunk. Ő húzott magával titokzatosan vigyorogva be a Cserepes utcába, és még onnan is tovább. Hiába kérdezgettem, hova megyünk, nem mondta meg, csak amikor egy bőrdíszművesnél kilyukadtunk.

- Övet kell csináltatnom. Eddig tíz kilót fogytam.
- Na neeee - képedtem el. - Észre se vettem...

Erre Ő ott, helyben kigombolta a kabátját és diadalmasan mutatta, hogy mennyire bő már a nadrágja. És persze közönséges boltban nem lehet kapni övet az ő méretére.

Ő bement és egyezkedett a mesterrel, én kint maradtam, mert nem szeretek kabátban meleg boltban ácsorogni. Te jó ég, ezt hogy csinálta...? Nem vettem észre, hogy ez itt fogyik mellettem, biztos, mert minden nap látom. Meg nem is szenvedett harsányan a fogyókúra miatt, meg egyáltalán, sehogy sem szenvedett. Látszólag. Az igaz, hogy mióta együtt vagyunk, alig láttam enni.

A zeneiskolája felé kifaggattam, hogy hogy csinálta. Ő nem nagyon akart nyilatkozni a módszeréről, csak somolygott össze-vissza, aztán nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy reggel meg este eszik egy-egy szál joghurtot, délben meg egy kb. normális ebédet, oszt ennyi. De hát, mondom, ez kegyetlen, hogyhogy nem zuhant ki eddig a padból mellőlem?
- Az erőt te adod hozzá... - mondta áhítattal.