Eeee... khm... ez kicsit túl nagy megtiszteltetés... én mint megváltó? nem vagyok én isten. Egyébként kár, hogy nem vagyok az, mert a tízórai szünetben is jobb világot teremtenék.
De hát én egy hülyegyerek vagyok, gyarló meg minden... én jó lennék? Ez nagyon szokatlan megközelítése a dolgoknak, azaz nekem. Én nem látom magam jónak. Szeretnék az lenni, tényleg, de nem gondolnám, hogy rám lehet húzni ezt a jelzőt...
Zavarba hoz ezzel, hogy engem valami szentnek lát vagy minek, korántsem vagyok az, közönséges lány vagyok.. izé... szürke veréb... semmi extra... Oké, számára különleges. De semmiképpen sem szent vagy ilyesmi!!!
Ha tudná hogy mennyi gonoszság van bennem is! Irigység, önzőség lustaság, gyávaság (nem kicsit), sőt szerintem még tán több is, mint az átlagban. Engem Ő túl rózsaszínben lát.
Asszem, arra, hogy "te jó vagy", méginkább tiltakozok, mint arra, hogy "te szép vagy". Tisztán érzem, hogy van valahol egy mérce, amit nem ütök meg. Hirtelen nem is tudom, ki üti meg. Talán Anikó néniből nézném ki, esetleg Krakk Évából...
Én nem látom Őt jónak, mert tudom, hogy nagyon is gyarló. Azt látom, hogy törekszik a jóra, mint ahogy az éjjeli lepke zsezseg a fény körül... de nem is ezért szeretem! Hanem azért, mert Ő András mint olyan, és az Andrássága miatt eleve szeretetre méltó.
De Ő ne nézzen úgy rám, mint valami istenverte szentképre! Ember vagyok!!!
