Tavaly halt meg, hosszú, békés haldoklás után. 86 éves volt, és az utolsó hetekig ellátta magát. Apával együtt gondoztuk Kiskunfélegyházán, mostunk, főztünk. Apa esténként hosszan üldögélt a nagymama ágyánál, akinek három fő mondanivalója volt:
- Vegyétek ki a második ágytálat! (Nem volt alatta másik ágytál, csak felfekvése volt.)
- Szedjétek össze a cukrozott tekervényt! (Elfelejtette a "barack" szót, ami éppen érett a pöcegödör kellemes milliőjében.)
- Mi lesz az ebéd ma? Rizs? De hát tegnap is az volt!
Amúgy haldoklás közben egyetlen trágárság sem hagyta el a száját (az enyémből biztos folyamatosan ömlene.)
Ekkor volt az első berúgásom valami rettenetes baracklikőrt szlopáltam éjszaka, és olvastam a Józsi bácsi naplóját. (Ő a nagybátyám.) Eleinte marha jól éreztem magam, aztán körülbelül 15-ször mentem ki hányni a rózsabokrok közé, és felkeltettem apát, aki káromkodva tápászkodott fel, és mondta, hogy nyugodtan hányjam csak végig az éjszakát, holnap viszont fél hétkor kelnem kell és mennem kell boltba.
Oké, odáig még elvonszoltam magam. Aztán Atyám rámparancsolt, hogy szedjem össze a lepotyogott, cefrébe való barackot. Rosszabb büntetést ki se találhatott volna, mert egyfolytában öklendeztem. Atyám részvétlenül nézte szenvedéseimet, és valószínűleg úgy gondolta, hogy ezzel egy életre megtanultam a mórest.
Na de nem is igazán erről akarok írni. Nagymamám az utolsó percekig, mÍg magánál volt, naplót vezetett, efféle bejegyzésekkel: "Ma kimostam két bugyit és egy hálóinget."
Nagymamám a vége felé teljesen süket volt, de egyáltalán nem zavartatta magát, úgy tudott társalogni, hogy az ember észre se vette, hogy nem hall. Irigylésre méltó lelki egészségben tengette életét 86 éves koráig. Van egy gyanúm, hogy mivel nem hallott, nem is idegesítette magát az emberek miatt (bezzeg ő mérték felett idegesítette az embereket.)
Elolvastam tehát az utolsó bejegyzéseit a naplójában: szenet rendelt, cefrét főzetett és minden nap kimosott pár darab ruhát. Nem panaszkodott, nem nyavalygott, hogy itt fáj, ott fáj, tette a dolgát, és ez az, amit én is így akarok csinálni.
Most például mértéken felül örvendezek annak, hogy találtam egy jó fehérítőt, ami szép fehérre mosta a gönceimet, és ha öreg leszek, valószínűleg én is ilyen apró-cseprő háztartási munkálatokról fogok írni, elégedettséggel. Asszem, nagymamám elégedett volt, bár a körülötte élőket rendszeresen kiborította és felhergelte.
