Elegem van Annából, és ebben a pokoli hőségben amúgy is felforrt az agyvizem. Kivel beszéljem meg a világ folyását? Tibivel tán? Az egy antiszociális, mogorva alak, aki általában gúnyos pofákat vág rám. Meg különben is fiú. Mit lehet kezdeni egy fiútestvérrel? Semmit. Főleg, hogy általában bent gubbaszt a szobájában és zenét szerez vagy mit csinál a szintijén.

Anna teljesen megváltozott. Amikor csak teheti, a temetőt bújja. Értem, hogy még nem tudta feldolgozni az Ági halálát, de akkor is hetek óta magasról leszar engem meg mindenkit, és a gyászát dédelgeti egyfolytában. Nem bánom, ha olvassa is, amit írok. Nem őt féltem, hogy megzakkan, mint a Németh László-regényben az özvegy, hanem természetesen magamat féltem, hogy az egyetlen alakzat, akit barátnőmnek mondhatok, kilép az életemből és elvonul a saját elméjének szentélyébe, amire amúgy is hajlamos.

Kivel beszéljem meg Tozsót, és méginkább Pálfi Csabát, aki első számú kedvencem az osztályban, és ha addig élek is, becserkészem érettségiig?! He? Ki fogja meghallgatni a sirámaimat Tozsóról, akibe rettenetesen szerelmes voltam nyolcadikban, ő pedig utált engem, mint a kukoricagölődint?

Pálfi Csaba. No igen. Azért tegnap történt egy dolog. Egészen érdekes dolog. Gabi zugmagyarórát tartott délután azok részére, akik javítani akartak. Mindenkinek elő kellett állni valami farbával, memoriterrel, fogalmazvánnyal, elemzéssel. Anna is ott volt, és elkezdte fakó hangon és hátborzongatóan, kísértetiesen felmondani, hogy

"Minden országot bejártam,
Minden messze tartományt,
S aki álmaimban él,
A dicsőt, az égi szépet
Semmi földön nem találtam.
Most, mint elkapott levél,
Kit süvöltve hord a szél,
Nyugtalan vagyok magamban,
Örömömben, bánatomban,
S lelkem vágy szárnyára kél.
Ah, de mit látok?
Középen ott egy almatő virít,
Csillag, gyöngy és földi ágból,
Három ellenző világból
Új jelenség, új csoda.
S aki ott kötözve űl,
A gonosz, kaján anyó,
Nénje tán a vén időnek,
Mint leláncolt fergeteg
Zsémbel és zúg - mit jelent ez?
Vén Mirígy!

***
Az osztály halotti csendben hallgatta, ahogy Anna kántálta a Csongor és Tündét, de amikor már a negyedik fejezetet kezdte felmondani, Pálfi kényelmesen elhelyezkedett, a karját a feje alá tette, hogy ő ezennel elalszik. Anna egyszer csak kifogyott a szóból, és Gabi döbbenten kérdezte, hogy hogyan sajátította el ezt a tenger szöveget. Anna aszonta, magnóról hallgatták kicsi korukban. És persze már megint elkezdett bőgni, mert azon nyomban eszébe jutott, hogy Ágival hallgatták... mindenen bőg, és én egyre idegesebb leszek rája, nem tehetek róla, szükségem vóna a barátnőmre!!