Ma járt Atyám az igazgatónál jópofizni meg a Bridget érdekében szót emelni. Vitt egy üveg jóféle bort is, hogy jobb hangulatra derítsék magukat, Állítólag nagyon jól elbeszélgettek, és Gebei fűt-fát megígért neki, természetesen átmehet Bri. a bébe, hiszen nem lehet probléma neki haladó angolosból kezdő angolosba transzportálódni.
Azonban este Gebei felhívta Atyámat, hogy van egy kis baj. Bíró (az ások és a Br. oszija) és ő együtt folytatták az ivászatot és a beszélgetést, és bíró aszonta, hogy kizárt dolog, hogy Bridgetet átengedje hozzánk a bébe. Akárhova mehet, csak a bébe nem. Mert ez neki presztízsdolog.
Gebei azt mondta Atyámnak, hogy ez az egész neki nagyon kínos, értse meg, mert ő Bírónak is a haverja meg az Atyámé is, de nap mint nap a bíró szemébe kell néznie a tanáriban, értse meg, kivételesen a bíró kedvére kell tennie. Semmi baja nem lesz a kislánynak, ha a débe vagy az ébe teszi át. Megegyeztek, hogy ez egy ésszerű kompromisszum. Atyám egyetértett a telefonban, hogy valóban, ez egy ésszerű kompromisszum.
Azt hittem, felrobbanok. Egész nyáron azon örömködtem, hogy végre Bridget átjön és milyen jól fogjuk érezni egymást, mert mindenen tudunk vihogni. A pichába. Továbbra is Bea mellett kell rostokolnom. No mindegy, végül is Br. átkerül másik osztályba, bassza meg. Bocsánat. Dühös vagyok.
