Kénytelen vagyok megnyilatkozni és kitörni.

Ezt nem lehet kibírni, egy ilyen ember mellett (alatt) élni.

Beszél és olvas románul, oroszul, angolul, latinul (!!!).
Olvas: ógörögül, németül, franciául.
Most tanul: lengyelül és szerbül.

Kész. De ez még csak a kezdet.

Játszik gitáron, zongorán, hegedűn, tangóharmonikán (bár ez utóbbit még senki se látta).

A Monteverdi kórus oszlopos tagja.

Foglalkozására nézve klinikai főorvos. A fentiek csak a hobbijai.

Hobbija még az irodalom és a nyelvészet, villámgyorsan elolvassa és összefoglalja nekem a kötelező olvasmányokat. Ezt reggel, borotválkozás közben szokta megtenni.

A vicceit Karinthytól kölcsönzi, a lehető legjobb forrásból.

Állandóan vidám, sziporkázó és szórakoztató egyéniség.

Jah, és hogy el ne felejtsem, történelmi és földrajzi kiselőadásokat szokott nekem tartani személyre szabottan, pálcával mutogatván a szobájában levő térképeken.

Megkérzdeztem egyszer tőle viccből, tudja-e, melyik szélességi fokon fekszik Kuala Lumpur. Vágta. Utána még versikét is mormolt szórakozottan: "Ráktérítő, Baktérítő, jó étel a hittérítő."

Ezt nem lehet kibírni, ilyen ember nincs!!! Ilyen ember nincs. Ez valami földönkívüli, természetfeletti JELENSÉG, nem ember.

Magas és nagyon jóképű, csak úgy mellesleg.

Egyetlen kis adalék még: tegnap a hentestől büdös vesét talált hozni a macskának. Anyu azonnal felhergelte magát, és már csomagolta is vissza a papírba (nem a macskát, a vesét), hogy viszi vissza és a hentes fejihez vágja. Erre Atyám kegyelmesen védte a hentest:
- Mit tudhatja  szegény, hogy macskát tartunk-e vagy krokodilust...

Ezt nem lehet kibírni. Visítva röhögtem és fetrengtem az előszobába, ugyanakkor bőghetnékem is támadt. Jajistenem, jajistenem. Ő azt akarja, hogy különb legyek nála. Azt hiszem, legjobb lenne azonnal főbe lőni magam, mert ez a mérce lehetetlen.