Nagyon jó volt, hogy Krajczárék felépítették a kerti budit! Ma nagy hasznát vettük.
Ma tartották a szomszédban a múltkori elmaradt disznótort. Csodálkoztam, hogy ilyenkor, lanyha ősszel, de felvilágosítottak, hogy manapság már ilyenkor is lehet, mert rögtön beteszik a hűtőládába, oszt kész.
Mindenesetre hajnalban felkeltették a jónépet - minket is, pedig miközünkhozzá -, és a szüleim átmentek Krajczárék koszlott udvarába.
Ott egyébként tíztagú kutyafalka lakik, és Krajczár bratyának van egy állandó kísérője is: Fürge nevezetű, fekete kutyus, aki bent alhat nála. Van egy Miklós nevű mérges, sárga eb is, akitől félek, meg van Rita, az Ősanya, és annak leszármazottai. No mindegy, délelőtt éppen pár tő oregoni hamisciprust akartunk elültetni a kerítés mentén, amikor átcsalinkázott Kr. bratya, már jócskán bepálinkázva, és minket is át akart invitálni hozzájuk.
Ahogy megláttuk, hogy Krajczár bratya közeledik, hatan - Kati, Vali, Jutka, én, Évi és Mari - menekülőre fogtuk és bezárkóztunk a budiba. Addig tartózkodtunk ott, míg Krajczár bratya megunta és hazament.
De este mégiscsak át kellett menni párunknak, ennek során kolbászhússal (jó fokhagymással) megetettem az összes macskát stikában. Közben valami abárolólében ott főtt egy csomó gusztustalan dolog kint egy kondérban. A nap végére nem találták Krajczár nyónyát, míg végül felfedezték, hogy ott hortyog a nyúlólban.
Ronda, bolhában, kutyában, vérben, belekben és pálinkában gazdag nap volt ez a mai, hogy a tűz vesse fel az egészet.
