Ez a blog az ismerkedés és az evés körül forog :)
Hogy iskola is van a világon, meg tanulás? Hát igen, valóban, de most nem ez az elsődleges (kivéve a Mucsi-féle témazáró, mert azt nem lehet nem komolyan venni.)
Mucsi év elején a következőt hirdette ki, miheztartás végett:
- Mulasztást, hiányzást csak két esetben fogadok el. Egyik, ha valaki meghal. Másik, ha valakinek meghal az anyja.
No mindegy! Nagyszünetben a Drága nekem adta az orbitális vajas kenyerét, és némi gúnyos hörgést tapasztaltam az osztálytársak körében, akik közel voltak, NEM BAJ!
Angolon amúgy szódoga volt 50 szóból. Majd kijavítom.
Az angolos terem a 3-on van, és onnan indultunk le utolsó óra után. Valahogy, mire leértünk a földszintre, már megint egymás mellett mentünk, óvatosan mosolyogva egymásra. Ő akkor elég zavartan és izgatotan magyarázni kezdte, hogy a kajajegyét is nekem szándékozik adni, mivelhogy a menzai ételek nem fognak beleférni abba a fogyókúrába, amit ő akar folytatni. Én meg nagyon meg voltam hatva, de ugyanakkor pironkodtam is, és mondtam, hogy "Jaj, ez már túlzás, nem szeretném kienni a szüleidet a vagyonából."
Meg igazából arra gondoltam, hogy ha én beülök tanítás után ebédelni, hogy fogunk együtt hazamenni a buszig? Inkább éhezek, de vele akarok lenni iskola után. (Ezt persze nem mondtam el neki.)
Megint együtt mentünk a buszpályaudvarig!
Hát először is. Megszokhatatlan érzés, hogy megy mellettem a szívszerelmem, aki nem lány, hanem jóval magasabb és vastagabb és sötétebb, mint én, és ahogy rakja a lábát mellettem, a cipői sem a Kati kis szolid topánkái, hanem jó nagy fiúcipők... Fura, izgalmas, bódító élmény már csak az is, hogy vele megyek kettesben az utcán.
Viszont minél jobban megvagyunk, meg minél többet beszélgetünk, úgy veszem észre, annál távolabb sétálunk egymástól, és tegnap is a padon teljesen elhúzódva ültünk, egyikünk az egyik sarokban, másikunk a másikban, mintha mind a ketten valami láthatatlan fallal lennénk körülvéve, amibe nem nyúlhat bele másik ember. Ez egy afféle aura, neki is van, nekem is van, állíthatom, hogy betonkemény, és olyan 2-3 méter átmérőjű.
Azon gondolkozok, hogyan lehetne ezt áttörni. Óóóó, ismerkedési est a hétvégén, talán majd ott... hmmm, drága, drága, DRÁGA!!! Remélem, nem csak barátnak lát engem, hanem többet akar tőlem!
Egyébként azzal töltöm az estéimet, hogy szortírozom a jeleket, amiket napközben kibocsátott, hogy ez vagy az ugye jelentheti, hogy belém van zúgva...? Nem vagyok benne biztos, vagyis néha biztos vagyok benne, néha meg elcsüggedek... Mindenesetre jó úton haladunk!!
