ÉN akartam a dolgot. Mert már megint az ölébe húzott, nyíltan ODA, teljesen jól éreztem AZT, és akkor kimondtam, amin tegnap óta egyfolytában gondolkoztam: "Csináljuk igazából!" Ő erre szaporán pislogott, de én bólogattam, hogy "tényleg", mire ő izgatottan elkezdte mondani, hogy ő már régebben kifundálta, hogy kell úgy, hogy ne nyomjon engem agyon, párnákat kell alkalmazni alám, ami feltámaszt... hozott is egy ölrevalót a másik szobából, addig én ijedtemben a takaró alá bújtam, egészen az ágy sarkába kucorodtam... onnan vezényeltem, hogy húzza be a függönyt. Aztán hogy fordítsa rá a kulcsot az ajtóra. (Akkorát csattant a zárban, hogy szerintem az egész ház hallotta.)
Hát mit mondjak? Jellemző mozzanat, az elejéről:
Én (óvatosan): "Nem OTT van... Nem ABBAN van..
Ő (ijedten): Hogyhogy nem ABBAN?
Én: "Amiben lennie kellene..."
Ő (zavartan): Jaj, bocsáss meg...!
Vágső soron nem fájt. Alig éreztem valamit, se jót, se rosszat. De talán inkább jót.
Aztán a végén, mikor befejeztük, nagy lendülettel óvatlanul felültem, és az egész, ami bennem volt, kiömlött a párnára meg a lepedőre alattam. Aztán hosszan, tűnődve néztük a foltokat és Ő megszólalt:
- Anyám legszebb rémálmai...
Aztán gondolkozott, és közölte, hogy semmi szín alatt nem fogja ezeket a tárgyakat kitenni a szennyesbe, mert az anyja úgyis észreveszi, és akkor vége a világnak. Hanem hoz egy szatyrot és vigyük le mindezt a kukába. Szerencsétlenségünkre a díszpárnát is, úgy, ahogy volt, ki kellett dobni, mert nem levehető huzata volt.
Persze, az anyja ezt is észre fogja venni, főleg a hiányzó díszpárnát, de András majd kitalál valamit...
Aztán elkísért haza a buszig, és ott az elválás előtt megilletődve néztünk egymásra. Te jó ég, mit cselekedtünk. 15 évesek vagyunk. Illetve én még be se töltöttem. Majd februárban. Ő már betöltötte szeptember másodikán.
***
Most, itthon, az ágyam tetején váratlanul rázni kezdett a zokogás. Úgy szeretem, hogy belehalok. Megőrülök érte.
András! András!
Ott nála még semmit sem éreztem, illetve csak azt, hogy be vagyok ijedve, és csak túl akarok rajta lenni. De most, itthon...! Legszívesebben üvöltenék, vonyítanék ki a vakvilágba. Lelkileg történhetett valami nagy dolog....
Ővele
2009.12.17. 18:58 :: Fági
7 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://aginaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr701582331
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Hévi 2009.12.17. 18:29:23
Egy kicsit korai volt a mai dolog. Ha szereted lehet hogy úgy érzed nincs korán, de milyen fogamzásgátlót alkalmaztatok? Ha nem alkalmaztatok nagy hiba volt. És..... szerintem egy kicsit korán történt, azért lettek volna átmenetek. Ha ezt megúszod máskor gondolni kell a fogamzásgátlásra.
deflorator 2009.12.17. 18:48:14
Butaság volt kidobni. Szerintem recskázás közben számtalan nyomot hagyott már, épp a titkolózás gyanús. Ráadásul felesleges is. Normális szülők nem büntetni vagy tiltani fognak, csak elbeszélgetni/ meggyőződni arról, hogy a fogamzásgátlás működik.
Lakatosné Kati 2009.12.17. 18:50:01
Istenem, mekkora hülyék vagytok mindketten.
Lakatosné Kati 2009.12.17. 18:51:12
mármint Ági meg a srác.
deflorator 2009.12.17. 22:18:43
Van 72 órád a nemi aktus utáni fogamzásgátlásra. Minél előbb mész dokihoz annál jobb. Ügyeletet sem tartom túlzásnak!
Különben csak a vakszerencse segíthet, vagy marad az abortusz!
Különben csak a vakszerencse segíthet, vagy marad az abortusz!
Seele · http://zelee0609.wordpress.com 2009.12.17. 22:36:20
Baszki.. most már kár a para... Én is azt javaslom, mint deflorator! Mindenképp esemény utáni tabletta!
Fági 2009.12.18. 18:17:11
@deflorator: nem jó. Vér is volt a porondon. András úgy látta jónak, hogy kidobja, márpedig ő tudni szokta, mit csinál.