Röviden szeretnék megemlékezni azokról a macskákról, akiket eddig eltettünk láb alól.
1) Cirmi: ő még kislány volt, amikor nyakát szegtük az ágyneműtartóval. Fekete-fehér, értelmes, élénk, érdeklődő jószág volt.
2) Náci: őt már betegen hoztuk a házhoz. Ő is fekete-fehér volt, középen elválasztott hajjal. Nagyon kis kezelhető macskácska volt, és amíg el nem vitte a macskanátha, jókat játszottak Cilivel. A létrán szerettek várvédőzni. Meg még azt csinálták, hogy Cili szopta a pokrócot, Náci meg a Cili oldalát, mert anyahiányuk volt.
3) Cili: ő már süldő korában hunyt el tegnap. Nagyon jópofa, nagydumás kandúr lett volna belőle. Rengeteget beszélt, csicsergett. Ő cirmos-fehér volt, szintén középen elválasztott hajjal.
4) Laci: Ő még mindig él. Egészen érdekes fazon. Szeret a két hátsó lábán ülni, mint az ürge. Paralelogramma alakú szeme van. Jól megvoltak Cilivel.
Ahány macska, eddig annyi egyéniség (volt)!
