HTML

Ági, Anna, Dóra

Gimiben senyvedünk, bár Ági nemrég meghalt.

Friss topikok

  • Fedrőcz: @szsz2010: Hát igen, de engem már a 4 éves óvodai barátnőm is meg tudott vigasztalni, ha úgy érezt... (2011.03.07. 12:38) Endokrinológia
  • York Ketchikan: elképesztő az analógia ;) (2011.03.06. 20:51) Tervek a jövő tanévre
  • York Ketchikan: pfff. majdnem eltelt egy év [két hónap híja] hogy írt valamit, hát gondoltam csak ránézek, hogy mé... (2011.03.06. 20:50) Gyász
  • Fedrőcz: Eeee... khm... köszönöm... (2011.01.05. 02:52) A nagy érdeklődésre való tekintettel...
  • Seele: Mi újság felétek? Hogy halad a hódítási hadművelet? (2010.11.18. 08:34) Hát az az igazság,

Linkblog

A nagy érdeklődésre való tekintettel...

2010.12.11. 19:03 :: Fedrőcz

... HÖHÖHÖ XD, belevágok a sztoriba.

Nohátszóval október végén konzultáltam az oszival, és biztosított arról, hogy másnap az ültetéskor Csabika mellé plántál. Ezt komolyan, szakértelemmel, mélyen egymás szemébe nézve beszéltük meg, mint nő a nővel. Semmi pironkodás (részemről), semmi sokatmondó heherészés (részéről).

Hát így lehet befolyásolni az eseményeket. Erre az aktusra vártam hiába, évek óta, kicsit rásegítettem és íme.

Öröm, izgalom, tervek.

Ő (a nagy ŐŐŐŐŐ) barátságosan hunyorgott rám a szemüvege mögül. Régi ismerősök, ha egy padban találkoznak. Arra gondoltam, megmutatom neki egyszer az általános iskolás "Tanárok és gyerekek jó mondásai" című füzetemet.

Egészen sajátos betűket vet a füzetébe: szögletesek, mégis lendületesek. Hm, érdekes. Ha grafológus lennék...

Szünetben pedig árkon-bokron, padokon át, lihegve, röhögve kergetőzött az osztálybeli haverjával, mint a fiatal macska az alomtársával. Ami súlyához mérten szép teljesítmény. És nagy mértékű életörömre utal.

Viszont hetekig átnézett rajtam azzal a sajátos nézéssel, ahogy a fiúk szoktak rajtam. Üvegből vok számukra. Mit lehet ezzel kezdeni... - tűnődtem rengeteget. Betti hogyan szokta elcsábítani a fiúkat?! "Szebben kellene öltözködni" - tanácsolta. Igen ám, de ha egy jottányival is szebben öltözködnék, ELLENE MENNÉK A SAJÁT ELVEIMNEK!!!

 

2 komment

Húúú, mik történnek!!!

2010.12.11. 16:38 :: Fedrőcz

Húúú, ha tudnátok... el se tudom mondani. Mostanában azért nem írtam, mert túlságosan lefoglaltak a történések, amik még soha életemben nem történtek velem, és ÉN idéztem elő ezeket nagy erőmmel és hatalmammal, valamint az Ég kegyelmével... nagyon sok érdekes írnivalóról lemaradtam, de szerencsére jön a szénszünet (téli szünet), igyekszem bepótolni.

Most viszont rohannom kell, dógomvan, Nagyon Fontos személy vagyok valahol...

Bezonyám!!!
 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Hát az az igazság,

2010.09.16. 18:59 :: Fedrőcz

hogy szeptember közepe van, és még mindig nem mertem semmit mozdulni, Így fog eltelni az életem, hogy várok a sült kolbászra. Sült halra, hogy a számba repüljön.

Vajon Gabi kiröhög-é tele pofával, ha megkérem, hogy ültessen Pálfi mellé? Vajon elmeséli-e majd a tanáriban, a köz mulatságára?

Már tisztára belehergeltem magam. Nemrégiben volt egy szürrealisztikus élményem. Kimentem sétálgatni az Ő lakótelepükre. Sötétedéskor szeretek menni köröket, mint a denevér. Mire kiértem a vacak lakótelepre, ahol laknak a 6. emeleten; lecövekeltem a ház elé, és hosszan néztem az ablakát.

Egyszer csak megjelent a kerek feje az ablakban, és egy csomó ideig ott állt mozdulatlanul. Én lélegezni se mertem, csak bámultam a sziluettjét. Nem tudom, látott-.e, mert eléggé sötétben álltam, de nagyon fura volt.

Holnap isten bizony megkérem Gabit. Nincs vesztegetni való időm.

1 komment

U-úúúúútálom magam!

2010.09.01. 20:57 :: Fedrőcz

Utálom magam, mióta az eszemet tudom. Mindent utálok magamon: a kecskeszőke hajam, a hegyes állam, a pápaszemem, a kiugró sótartóim. De tudom, ha barna lennék, kerek képű és molett, akkor meg azért utálom magam.

De nem ám szelíden-szolidan, mint más normális ember, aki utálja magát, hanem fortyogóan, bugyborgóan, gyomorfájósan. Tibi is utálja magát, pedig ő különlegesen szép külalakú fiúcska. Azért fura, hogy az önbizalom nem áll arányban a külsővel. Ha valaki, hát Tibi olyan szép, hogy vitrinben kellene mutogatni. Most ha ő olvasná mindezt, amit írok róla, hát köpne egyet. Rám is meg magára is.

Minek születtem meg?!?

Ronda vagyok, hülye vagyok, ostoba vagyok, műveletlen vagyok. Lány vagyok. El sem tudom képzelni magam női szerepekben. Egyszer rászoktam a kötögetésre, míg nagymama velünk élt. Délutánonként a tévé előtt versenyt kötögettünk. Apa azonban azt mondta, hogy ne nagyon csináljak ilyen "női munkákat". Nem fejtette ki, miért, de tudtam, hogy nem akarná, hogy tipikus nő legyek, aki házimunkákat végez meg gyereket nevel.

Szerinte én többre vagyok hivatott, szerintem meg arra se leszek való, amire a többi normális nő.

Apa azt akarja, hogy írjam meg azt a nagyoperát, amit ő nem tudott zeneszerzői tehetség híján, legyek fizikatanár, ami ő szeretett volna lenni, tanuljak meg hegedülni, mert ő csak félig tud... nem is tudnám így kapásból felsorolni, mi mindent akar tőlem.

De ahogy növök felfele, érzem, hogy egyre jobban orcára ejtem, mert a zistennek se vagyok való azoknak a dolgoknak a megtételére, amiket elvárna tőlem, SŐT úgy érzem, szégyell és rejteget engem az ismerősei, meg főleg a kollégái előtt. Nem akarta pl., hogy a kórházban végezzek nyári munkálatokat, és tudtam, hogy azért, hogy ne kelljen látnia az egész klinikának, hogy milyen hullabéna gyereke van.

Tudom azt is, hogy amikor majd bemutatom az első fiúmat, aki Csabika lesz, Atyám lesz kínban, hogy micsoda idétlen barátot tudtam összeszedni, és ŐŐŐT égetem ezzel is.

Egyáltalán, nem is hiszem, hogy valaha tényleg férjhez tudok menni. Azt hiszem, a lelkem mélyén lenézem nem csak magamat, hanem minden pasit is, mert senki sem tud labdába rúgni Atyám mellett. Tulajdonképpen senki fia, sem lánya nem érhet fel Őhozzá...

Nosza, bele a vécébe, fejest ugrani, lehúzni magam. Ez a megoldás. De még a vécét is eldugítanám.

Csak az a baj, hogy Csabika annyira, de annyira kívánatos, hogy egyelőre elhalasztom önnönmagam végső likvidálását... Majd ha őbelé IS beletörik a bicskám, akkor oké. Feldolgozhatnának kutyaeledelnek, hogy valami hasznot is hajtsak.

Jut eszembe, hülye biológiatanár kérdése a gyerekhez:
- Mit hajt a vakond?
Gyerek áll, vakarózik, nem tudja. Tanár kisegíti:
- Hát hasznot!
 

Szólj hozzá!

Piszátyel

2010.08.27. 18:25 :: Fedrőcz

Író akarok lenni. Erről egyszer oroszórán értesítettem az osztályt, amikor a mesterségek neveit tanultuk, és megkérdezte a tanár, hogy mi szeretnék lenni. Piszátyel, mondom, mire az osztályban hátul morajlás támad. Mérgesen hátrafordultam. Mi az? Mi nem tetszik? Hogy abból nem lehet megélni? Hát nem is. Nem abból fogok. Tartson el a férjem, hogy alkothassak. Ebből a szempontból is jó lesz Csabika, mert ő sokra fogja vinni.

De van egy furcsa dolog. Akármit írok, azon röhögnek. Még ha komolyat írok is. Azt mondják, "szórakoztató". Mindent humoreszknek vesznek. De ha még megnyilvánulok szóban, akkor is röhögni szoktak, mintha én udvari bolond lennék.

Józsi nagybátyám született humorista, de mérnökként tengeti életét. Ettől örökké keserű, és ha berúg, mindig elmondja, hogy ő magyartanár akart vóna lenni, csak nagypapa aszonta neki, hogy kitagadja mindkét fiát, ha tanárnak megy, mert a tanárok éhenhalnak. Értettek a szóból, és Józsi bácsi elment hadmérnöknek, apa meg orvosnak. Így megyen ez.

Sajnos az irodalommal az atyai felmenőim meg vannak fertéztetve hosszú generációkon keresztül, amit a félegyházi nagymamám levéltárában történt kutakodás által kiderítettem. Onokatesóm, Cili, magyartanár. Remélem, nem Józsi bácsi kényszerítette rá a saját ambícióit.

Apa azt se tudja, melyik ambícióját kényszerítse rám. MIndet akarná. Teljesen tehetetlennek érzem magam ilyenkor, rámjön a remegéses kétségbeesés. MINDEN szempontból lehetetlen a nyomába érni. Kezdjük azzal, hogy lánynak születtem. Tudom, hogy fiút akart volna elsőszülöttnek, és elég csalódottan fogadta, hogy lány lettem. Titkolja, de így van.

Tibi fiú, de anyáékra ütött, és valahogy nem foglalkozik vele. CSak egyedül velem. Na jó, Tibivel is korrektül megcsinálja a matekházit meg mindent. De nekem mesél és magyaráz. Anyám olyan féltékeny, hogy majd megpukkad, mert látja, hogy atyám a nagy okos dolgait nekem mondja el, és őneki nem is próbálja.

Megkérdeztem atyámat, hogy ha a lakás egy világ, akkor én mi vagyok benne. Azt mondta, rávágta, hogy görbe tükör.

Hát ez az. Görbe tükör. Paródia. Az ő örök szégyene és csalódása. Puff, két golyó, és megszabadul tőlem. Ez kéne. Ki kéne ugrani az ablakon - gondolom néha, de ekkor nagy örömmel eszembe jut a drága Pálfi, akit el fogok nemsokára csábítani. Még csak kétségbe se tudok esni tartósan.

"No és anyu? Ő micsoda a te lakásodban?" - érdeklődtem atyámtól.
"Fridzsider" - vágta rá gondolkodás nélkül.

Na most ő ezt a szót sose használja, mindig hűtőszekrényt mond. És azt is tudom, hogy anyám nem frigid, enyhén szólva. SOSE megyek ki vasárnap reggelenként a szobámból, mert tudom, mit művelnek odabent, hanem a fülembe dugom a paplant meg két párnát. Undorító, mikor az ember szülei szexelnek, és még élvezik is.

"Na és Tibi micsoda a te lakásodban?" - kérdeztem tovább.
"Hmmm... ezen el kell gondolkodni..." - volt a válasz.

Szerintem Tibi egyszerűen nincsen az ő lakásában, csak ezt nem fogja bevallani senkinek.
 

Szólj hozzá!

Hű, de kínos...!

2010.08.27. 15:02 :: Fedrőcz

Ma fenn voltam Bridgetéknél a színház mögött közvetlenül laknak egy elég randa, sötét lakásban, ő egymás hegyén -hátán alszik a húgával egy ágyban, hát furcsa, megőrülnék, ha bárkivel egy ágyban kéne aludnom, mint egy halom kölyökmacska.

Na szóval. A Br. anyja úgy nézett rám, ahogy beléptem, mint a született baltás gyilkosra, mondom magamban, mi van már itt.

Nem kellett sokáig tűnödnöm. Ma értesültek róla, hogy Bridgetet áttették a débe.  Kezdő németes osztály. Hogy mi folyik itt. Hogy Atyám miért nem tartotta be az adott szavát. Hogy miféle protekció ez. A br. anyja nagyon szigorú volt és rám támadt. Én nagyon megijedtem, és nagy bűntudatom volt. Én láttam, mit tepert Atyám a Br. érdekében, és tényleg próbálkozott, de tényleg erélytelen.

Utána lementünk Br-tel pár kört tenni, és megkérdeztem, hogy voltaképpen mi baja az osztályával és az osztályfőnökével. Ő azt mondta, hogy van egy klikk az osztály élén, orvoscsemetékből főleg, akik uralják az egész terepet, és kedvenc szórakozásuk, hogy tanítás után ott maradnak a teremben, lefognak és kínoznak egy nagy melák, csámpás fogú gyereket, égették a talpát gyufával meg ilyesmi, aki közben ordítozott, hogy "csak a tökömet ne, csak a tökömet ne!!!"

Hú, mondom, ez tényleg borzasztó, nálunk ez nem fordulhat elő.

De nem is ez a fő baj, mondta Bridget, hanem hogy ő itt soha az életben nem fog kiemelkedni és "karriert csinálni", mert a múltkori ismerkedési estre írt darabját sem méltányolták, hanem ellenkezőleg, ócsárolták. Pedig kitűnő kamaratragikomédia, méltó az iskola előtti előadásra.

Hú, mondom örömmel és mohón, kamaradarab? Ezt azonnal el kell olvasnom és véleményeznem! Úgyhogy megint felmentünk hozzájuk, és elolvastam...

Hát tényleg rossz, vacak darabot írt, az már igaz... de ezt nem lehet a pofájába mondani. Így hát csak hümmögtem. Se nem tragikus, se nem komikus volt, hanem vacak, semmilyen, stílustalan.

De a Br. öntudata hatalmas volt, és ezért irigylem. Micsoda magabiztosság. Én sose leszek ilyen. Egyszerűen biztos magában. Tudja, hogy ő valamire hivatott. "Mire?"- kérdeztem én. "Azt nem tudom. Valamire. De azt az ában soha a büdös életben nem fogom tudni elérni." "Na majd a dében" - mondom én vigasztalóan, de ő csak a száját biggyesztette.

- Én RÁD épülve akartam karriert csinálni a bében - mondta. - Te lettél volna az alap, ahonnan elrugaszkodok.

Milyen megtisztelő!!!!
 

Szólj hozzá!

Atyám

2010.08.27. 00:02 :: Fedrőcz

Kénytelen vagyok megnyilatkozni és kitörni.

Ezt nem lehet kibírni, egy ilyen ember mellett (alatt) élni.

Beszél és olvas románul, oroszul, angolul, latinul (!!!).
Olvas: ógörögül, németül, franciául.
Most tanul: lengyelül és szerbül.

Kész. De ez még csak a kezdet.

Játszik gitáron, zongorán, hegedűn, tangóharmonikán (bár ez utóbbit még senki se látta).

A Monteverdi kórus oszlopos tagja.

Foglalkozására nézve klinikai főorvos. A fentiek csak a hobbijai.

Hobbija még az irodalom és a nyelvészet, villámgyorsan elolvassa és összefoglalja nekem a kötelező olvasmányokat. Ezt reggel, borotválkozás közben szokta megtenni.

A vicceit Karinthytól kölcsönzi, a lehető legjobb forrásból.

Állandóan vidám, sziporkázó és szórakoztató egyéniség.

Jah, és hogy el ne felejtsem, történelmi és földrajzi kiselőadásokat szokott nekem tartani személyre szabottan, pálcával mutogatván a szobájában levő térképeken.

Megkérzdeztem egyszer tőle viccből, tudja-e, melyik szélességi fokon fekszik Kuala Lumpur. Vágta. Utána még versikét is mormolt szórakozottan: "Ráktérítő, Baktérítő, jó étel a hittérítő."

Ezt nem lehet kibírni, ilyen ember nincs!!! Ilyen ember nincs. Ez valami földönkívüli, természetfeletti JELENSÉG, nem ember.

Magas és nagyon jóképű, csak úgy mellesleg.

Egyetlen kis adalék még: tegnap a hentestől büdös vesét talált hozni a macskának. Anyu azonnal felhergelte magát, és már csomagolta is vissza a papírba (nem a macskát, a vesét), hogy viszi vissza és a hentes fejihez vágja. Erre Atyám kegyelmesen védte a hentest:
- Mit tudhatja  szegény, hogy macskát tartunk-e vagy krokodilust...

Ezt nem lehet kibírni. Visítva röhögtem és fetrengtem az előszobába, ugyanakkor bőghetnékem is támadt. Jajistenem, jajistenem. Ő azt akarja, hogy különb legyek nála. Azt hiszem, legjobb lenne azonnal főbe lőni magam, mert ez a mérce lehetetlen.
 

2 komment

A vécé tartalma

2010.08.26. 23:47 :: Fedrőcz

A következő olvasmányok vannak a vécénkben, ami jelzi a család sokrétű érdeklődését:

- Kalmár-Makara: Ehető és mérges gombák
- Kis növényhatározó
- Meteorológia (egyetemi jegyzet)
- Efrájim Kishon: Az eszed tokja
- A zeneszerzés alapjai
- Goethe Werthere orosz fordításban
- Román biblia
- Beatles-biblia
- Hajdú-Bihari Napló mai példánya, pirossal aláhúzva a helyesírási hibák.

 

Szólj hozzá!

Bridget érdekében

2010.08.26. 22:56 :: Fedrőcz

Ma járt Atyám az igazgatónál jópofizni meg a Bridget érdekében szót emelni. Vitt egy üveg jóféle bort is, hogy jobb hangulatra derítsék magukat, Állítólag nagyon jól elbeszélgettek, és Gebei fűt-fát megígért neki, természetesen átmehet Bri. a bébe, hiszen nem lehet probléma neki haladó angolosból kezdő angolosba transzportálódni.

Azonban este Gebei felhívta Atyámat, hogy van egy kis baj. Bíró (az ások és a Br. oszija) és ő együtt folytatták az ivászatot és a beszélgetést, és bíró aszonta, hogy kizárt dolog, hogy Bridgetet átengedje hozzánk a bébe. Akárhova mehet, csak a bébe nem. Mert ez neki presztízsdolog.

Gebei azt mondta Atyámnak, hogy ez az egész neki nagyon kínos, értse meg, mert ő Bírónak is a haverja meg az Atyámé is, de nap mint nap a bíró szemébe kell néznie a tanáriban, értse meg, kivételesen a bíró kedvére kell tennie. Semmi baja nem lesz a kislánynak, ha a débe vagy az ébe teszi át. Megegyeztek, hogy ez egy ésszerű kompromisszum. Atyám egyetértett a telefonban, hogy valóban, ez egy ésszerű kompromisszum.

Azt hittem, felrobbanok. Egész nyáron azon örömködtem, hogy végre Bridget átjön és milyen jól fogjuk érezni egymást, mert mindenen tudunk vihogni. A pichába. Továbbra is Bea mellett kell rostokolnom. No mindegy, végül is Br. átkerül másik osztályba, bassza meg. Bocsánat. Dühös vagyok.
 

Szólj hozzá!

Névmisztika

2010.08.26. 01:03 :: Fedrőcz

Most elgondolkoztam. Van ez a Havas András. Van ez a Gáspár Péter. Havas András és Gáspár Peti hasonlít. Nagyon tetszenek. És mindkettő pedig állatira hasonlít Gergő nagybátyámra, akinek az álneve a Gergő, az igazi neve pedig Havas Péter. Néha elgondolkozik az ember, hogy ez nem lehet véletlen. De hogy még hasonlítanak is!!! Igen, H. András is meg G. Peti is azért olyan rokonszenves, mert Gergőre hasonlítanak.

Végül is óvatosan érdeklődtem Beától, hogy G. Peti zsidó-e. Igen, aszonta.

Nnna. A dolog meg van oldva.

De Bea úgy ejtette ki a száján a "zsidó" szót, mintha az valami tisztátalan dolog lenne, szégyellni való vagy micsoda, kínos, amit nem illik emlegetni.

Jut eszembe: az elsős osztálykiránduláson Beával aludtam egy szobába, valamint a kísérő filozófiatanárral. Megkérdeztem a filosztanártól, hogy érti-e, amit magyaráz. "Igen, értem" - mondta komolyan.

Bea ezután áthívott a vécébe egy kis elbeszélgetésre, és nagyon durván nekem esett, hogy mit képzelek, így szemtelenkedni egy tanárral. Én csak hebegtem-habogtam, hogy istenbizony hótt komolyan érdekelt, hogy érti-e a tanár ezeket az elvont dolgokat, és láthatólag a tanárnő sem zakkant meg a kérdésemtől.  Egyedül Bea.

Asszem, Beával utáljuk egymást. De egymás mellett ülünik.

Szólj hozzá!

Nyolcadikos osztálykirándulás

2010.08.26. 00:48 :: Fedrőcz

Nyolcadikban már őrája koncentráltam az osztálykiránduláson. Jó sokat utaztunk a buszban, és közben szólt valami szám, hogy "Still loving you-uúúúú", erre B. Bea odafordult Csabikához részvéttel és finoman és mélyen a szemébe nézett, és megkérdezte: "Tart még?" Mármint hogy szerelmes-e még őbelé Csabika, reménytelenül és levakarhatatlanul.

Csabika mélyértelműen hümmentett egyet kebelének mélyéről. Abban a pillanatban TUDTAM, hogy van esélyem. B. Bea nem szereti Csabikát, ő csak azt szereti, ha reménytelenül szerelmes belé a fél osztály, és ezért mindent meg is tesz. Sportot űz belőle.

De G. Peti úgy elbánt vele, hogy gyönyörűség volt nézni!!! Óóóóó, micsoda szívás! Miért utálom B. Beát? Irigylem tán? Nem igazán. Most jut eszembe, hogy a nyolcadikos technikatanárunk egyszer  panaszkodott, hogy szánalmas hülye gyereknek érzi magát Bea mellett. Sejtem, mire gondolt. Bea gyámolítóan viszonyul az emberekhez, mintha mindenki szegény kis elveszett lenne, és van ebben egy jó adag lesajnálás is embertársai iránt.

Egy szó, mint száz, nyolcadikban Csabika egyedül ült a buszban, egyszerre két helyen terpeszkedett el a cumójával, és magányosnak és elgondolkodónak látszott. Sajnáltam. Ugyanakkor viszont, mikor belépett a buszba közibénk, így szólt: "Hódolóim, köszöntsetek. Megjött az úr."

Ezen nagyon és feltűnően vihogtam, hogy jól lássa, mennyire bírom a humorát. Sőt vettem a bátorságot és odakéredzkettem mellé. Ő viszont nemet mondott. Udvariasan és mosolyogva, de nem, egyedül akart ülni, és ebből nem engedett. Az a kifejezés jutott eszembe róla, hogy "territoriális".

Na, gondoltam, ezen még változtatni fogsz, garantálom.

Este a tábortűznél csendes dráma zajlott. Bea, a G. Peti miatt érzett szíve bújában Szabival mászkált karonfogva, kár, hogy G. Peti nem láthatta ezt, mivel a cébe járt. De jó feltűnően csinálta, hátha elmondja majd valaki ezt Petinek.

Csabika pedig a Bea miatt érzett fájdalmában egyedül gubbasztott a szűnyogos estében, és egy bottal piszkálta a tábortüzet. Olyan feltűnően magába volt zuhanva, hogy maga az oszi ment oda hozzá, és érdeklődött, hogy mi bántja. Csabika csak szomorúan annyit mondott, hogy "Hm". Úgy látom, szokása ez neki. NAGYON TETSZIK EZ A HÜMMENTÉSE!!!

Közben, hogy a dolgok tovább bonyolódjanak, szegény Várkonyi meg belém volt zúgva (BELÉM, ez nem normális!!!!), és ő meg miattam lógatta az orrát, meg titokban lesett engem egész idő alatt. Már-már ráfanyalodtam, de nem, azért mindennek van határa. Várkonyi akkoriban egy fejjel alacsonyabb volt nálam és fele olyan vastag. Azonkívül hülye és ultrastréber is. Biztos, hogy miniszterelnök lesz belőle.

Mindenesetre szegény Várkonyi ott állt lesben éccaka a vécé mellett, hogy hátha lejövök és vethet rám egy pillantást (rám, ez nem volt normális!!!!), mert a fiúk lent aludtak, a lányok meg fent (elvileg), és az oszi állt őrt a lépcsőnél, hogy ne áramoljanak a népek össze-vissza. Viszont a vécé lent volt, és lementem, és ott állt Várkonyi a sötét árnyékban, és nézett. Hirtelen úgy megijedtem és olyan dühös lettem, hogy elkezdtem rá ordibálni meg gúnyolni őtet, amit azonnal meg is bántam, és az oszi akkor Várkonyit bezavarta a szobájába.

Másnap Csabika sziporkázott. Annyi jó mondása volt a buszon, ahogy az kanyargott a hegyi szerpentinen, hogy nem győztem jegyzetelni. Ült a dupla ülésén (inkább trónolt), és mondta a magáét. Én röhögőgörcsöt kaptam, spontán, és az út végére VÉGLEG beleestem (asszem). Az út legvégén pedig Birtával hallgattak valami nagyon malacot a fülhallgatójukon, és elképedve röhögtek meg jelentőségteljesen néztek egymásra. Babits írt valami hóttparázna dolgot. Bele szerettem volna hallgatni, de nem adta, úgy éreztem, kíméletből, mert nem való ez lányoknak.

Na szóval mindjárt iskola, végre-valahára, megszűnik a meleg, jön az eső, végre farmert hordhatok, Bridget a barátnőm, terveim vannak és szép az élet!
 

Szólj hozzá!

Tervek a jövő tanévre

2010.08.26. 00:21 :: Fedrőcz

Nagyon jó, hogy olvastam az Ági blogját, mert legalább képben vagyok, hogy mit is érdemes tennem, hogy ha meg akarom hódítani Pálfit. Ugyanis azt tervezem a most kezdődő tanévre, hogy elég volt a tökölésből, amit hetedikes korom óta folytatok, és az idén elcsábítom Csabikát.

A tervem a következő: megkérem az osztályfőnököt, hogy ültessen mellé.

Ez azért szükséges, mert hulla idétlen vagyok, pocséknak ér hülyének érzem magam, ennek következtében nem tudok kipréselni magamból egy értelmes szót a Csabika közelében. Márpedig már nincs sok időm, mert lassan vége a giminek (már csak két évem van hátra), és lépni kell.

TUDOM, hogy nekem Csabika kell, 13 éves korom óta. Egész nyáron fondorlatokat főztem a fejemben, hogy mit és hogyan lépjek. Az oszi, Gabi, liberális lélek, és biztos, hogy asszisztálni fog a prodzsektemhez. Minek használok ennyi idegen szót. Csabika is használ, ilyesmit, hogy "asszociál". Ezért tetszik. Meg azért, mert dagadt és vörös hajú, tehát nincs sok önbizalma. Azért is nagyon tetszik, mert ideges, izgulós és pirulós, ez nagyon imponál, mert én is idegroncs vagyok, a Tibi szavaival élve. És vág az esze, mint a beretva.

Úgy vélem, legalább olyan ronda vagyok, mint ő, illetve ő nem is ronda voltaképpen, ha jobban megnézzük, intelligens feje van. Csak nincs szemöldöke, ez valamiért zavar. Van neki, de szőke, és ezért láthatatlan.

Kicsit az is zavar, hogy ha elpirul, az arca bordóvá válik, és az nem megy jól a veres hajához.

De ezek mind külsőségek!!! Utálom a nevét is, valamiért idegesít. Pálfi. Csaba. Brrr.

Nem zavarnának ezek a dolgok, ha nem érdekelne a gyerek, de éppen ezek mutatják, hogy nagyon is érdekel.

Ő ügyet se vet rám, de ha egymás mellett fogunk ülni, hónapok múlva valószínűleg szóba állunik egymással, és mindent el fogok követni, hogy eltekerjem a fejét. Hogy is kell? Ahogy Ági tette. Mellette ülni és szépen szólni hozzá. És ha nem ért a szép szóból meg a szempillaremegtetésekből, akkor... ez nem lehetséges. Érzem a zsigereimben, hogy a Pálfi-ügy nem lesz tréfadolog. MUSZÁJ, hogy észrevegyen. De szerencse, hogy utálja magát és kevésre tartja!!! Ez kell nekem.

MIért tetszik? Mert OKOS!!!! Mert művelt. Mert senkinek sem kellett MÉG. A kedvenc mesém a békából királyfit varázsolni. És hátha közben én is tündérré válok a... a... mezei egérből.
 


 

7 komment

Magyarfakt délután

2010.07.08. 16:56 :: Fedrőcz

Az iskola vége fele egy szép napon órák után magyarfakt volt, amire egy elmeháborodott pillanatomban magam jelentkeztem, továbbá Annát is rávettem, amit már mindketten mélyen megbántunk. Ugyanis az órákat Vali néni tartja, aki maga az éjsötét fekete butaság. Leírhatatlan, elmondhatatlan, elképzelhetetlen állapotok uralkodnak a magyarfakton, amelyre egyébiránt öten járunk: Anna, én, egy Bridget nevű ás meg két E-s.

Olyan körülmények voltak, hogy egész órán fészkelődtem és sóhajtoztam, félhangosan, hogy ezt nem lehet kibírni, itt mindjárt felpattanok és lelépek. Vali néni ugyanis képtelen volt elemezni egy Kosztiolányi-novellát, aminek nagyon szép szimbolikája van, és nagyon kíváncsi lettem volna, hogy ki mit gondol róla.

Namost Bridget, akivel ezer éve járunk párhuzamos osztályba, meghallotta ezt a panaszomat, és összevillant a szemünk. Létezik barátság első látásra? Illetve, mint mondtam, már ezer éve ismerjük egymást, csak sose jártunk ugyanazon osztályba.

Első emlékem erről a csajról, hogy 6 éves korunkban elvittek minket az iskolafogászatra, és ő rendkívül bátran viselkecett, velem ellentétben, és jól meg lett dicsérve. Második benyomásom, hogy hasonlítunk valamelyest, minckettőnknek szőke haja és hegyes képe van. Illetve az ő haja valami seszínű, apám szerint "szürkén szőke".

Hát most már teljesen szőke, mivel kiszőkíttette. De nem is ez a lényeg, hanem az, ahogy összevillant a szemünk a magyarfakton, és egyből tudtuk, hogy mi ketten MÉLTÓAK vagyunk, mindenki más a társaságban hülye, buta, bolond. Ja, bocs, Anna nem... Hehe...

Fakt után együtt mentünk haza Bridgettel, és közölte, hogy Vali néni minden egyes magyaróra után tavaly sötét orcával részvétet kívánt neki, mert meghalt az apja. (Megütötte a guta a hétvégi kertjükben, miközben éppen láncfűrésszel ügyködött.) Nem tehettem róla, elfogott a röhögőgörcs, de Bridgetet is, és végigvihogtuk azt a kétperces utat, amíg ő haza nem -ért. Mindig sejtettem, hogy itt lakik valahol a környéken, és valóban. Mivelhogy túl korainak éreztük az elválást, tettünk még két kört, és ki nem fogytunk a szóból. Illetve ő engem röhögtetett, én meg röhögtem rajta. Ő is groteszk színben látja a világot. Nagyon érdekes volt, ahogy egy pillanat alatt felmértük egymás szellemi képességeit, és egymáshoz csapódtunk. Szerintem már 6 éves korunk óta barátnők lennénk, ha egy osztályba jártunk volna.

Végül Bridget megkérdezte tőlem, hogy szerintem mit jelent Kosztolányi novellájában a villamosutatzás, és én rögtön rávágtam, hogy természetesen az életet, és hogy mire nagy nehezen van hely leülni, vége az egésznek, és az ember pofára esik. Bridget úgy hallgatta az elemzésemet, mintha én lennék Albert Einstein vagy ilyesmi, mert az ő elméje nem tudta értelmezni a művet, csak 'érezte", hogy valami fontosról szól.

Legvégül pedig megkérdezte, nem mehetne-e át a bébe, az én osztályomba, ahol Gabi az osztályfőnök, meg normálisabb emberek vannak, mint náluk. Mindenki tudja, hogy atyám az igazgató haverja, és ő intézte az én gimis beiratkozásomat úgy, hogy Pálfival tettek egy osztályba, az első bébe.

Persze, mondtam meggondolatlanul és vidáman, az atyám nevében, hogyne tudná elintézni ezt a csekélységet, és én lennék a legboldogabb, ha végre egy normális lény is járna az osztályba rajtam kívül. Ja, meg Annán kívül.

Bridget karon ragadott és örvendezett, hogy ezzel az ő élete meg lenne oldva érettségiig, mert gyűlöli az osztályát és gyűlöli az osztályfőnökét (aki szintén az igazgató haverja, sőt ivócimborája). Nos, ezzel elváltak útjaink. Sajnos túl közel lakik az iskolához ahhoz, hogy érdemben meg tudjuk dumálni a dolgokat. De majd megoldjuk. Ősztől az osztályunkba fog járni!

Nagyon örülök Bricgetnek!!! Azt hittem, sose lesz többet barátnőm (persze Annán kívül....)

***

Amúgy a Gergő nagybátyám fejében már 32 db. borsó nagyságú daganat van, sugárkezelni fogják, amibe valószínűleg belehal. 

Szólj hozzá!

A temetőben

2010.07.08. 16:09 :: Ancsancs

Ma iskola után kimentem a temetőbe. Örömömre, ijedelmemre és meglepetésemre ott találtam H. Andrást is. Megkönnyebbülés volt, hogy a gyerek még él, továbbá úgy érzem, csak ő értheti meg valaímennyire, mit érzek, micsoda hiányt. Úgy tudnám kifejezni, hogy erőszakkal leválasztották rólam a sziámi ikertestvéremet. Végül is csak 13 hónap volt köztünk Ágival.

Egyedül H. Andrásnak nézem el, ha ő is gyászolja Ágit, mindenki más komolytalan. Csak nekünk kettőnknek volt fontos ő.

András szerintem megőrült, mert úgy nézett a sírra, mint aki nem normális, tisztára elkezdtem tőle félni. Olyan volt, mint aki már soha többé nem fog tudni mosolyogni. Jó darabig csak hallgattunk ott egymás mellett és néztük a fejfát, aztán elfogott egy tök furcsa meghittségérzés H. A. iránt, és úgy éreztem, kölcsönös.

Végül megszólalt, és azt mondta, hogy az a legfurcsább, hogy baromi dühös Ágira, hogy otthagyta, és minden nap azon töri a fejét, hogy szét kéne szagggatnia a fényképét és két lábbal ugrálni rajta. Ugyanakkor ha nem láthatná többet, akkor végleg megőrülne. Elképesztő volt az a csendesen morajló düh, ami áradt a gyerekből, ugyanakkor valahol megható volt, hogy ezeket elmondta nekem. Én is elmondtam, hogy még minden nap bőgök Ági miatt, de nem nagyon érdekelte az én lelkiállapotom. Voltaképpen magasról leszart, látszott, és végső soron zavartam a közérzetét ott a sírnál, mert ő nem tűr konkurenciát. Ezexerint még engem sem nagyon. Bár én meg ez miatt nem zavartattam magam, mert legalább olyan jogalapom van az Ági sírját látogatni, mint neki, és nem fog onnan kiutálni.

Nem mertem tőle megkérdezni (egyelőre), bogy miért nem akasztotta fel magát, miben reménykedik még. Én a helyében biztosan Ági után öltem volna magam. Nem kívánom, hogy H. András meghaljon, csak ez lenne a logikus cselekedete. De lehet, hogy éppen most tervezgeti a dolgot magában.

Egyébként ha felakasztja magát, az tök romantikus lenne.

Ugyanakkor.... nehogy felakassza magát, mert gyönyörű és pompás ember, Dórának is nagyon tetszik (meg nekem is), és... hmmm... már azon gondolkodok, hogy mi lenne, ha összejönnénk. Megvigasztaslnánk egymást... hmm, fura lenne, de óriási poén... meg azt mondta mindenki, hogy én szebb vagyok, mint Ági (volt), de ez nem mérvadó, mert lehet, hogy neki a szőkék nem az esetei, vagy ilyesmi.

Meg egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki ismerkedni akar.

Szólj hozzá!

Ági listája

2010.06.12. 21:34 :: Ancsancs

Muszáj leírnom. A következőképpen jellemzett  engem 12 éves korában a naplójában, és fel is olvasta: (valamiért jól felhúztam az agyát):

"Erőszakos, undok, irigy, igazságtalan, mogorva, veszekedős, verekedésre hajlamos, önző, nagyszájú, kárörvendő, sértődékeny, nyafogós, rendetlen, illetlen, szemtelen, makacs, kényes, kíváncsi, nem tud magán uralkodni."

Soha senki nem fog többé ilyen meghitten sértegetni!

Tudom már, miért szerettem Ágit. Okos volt. Ő volt az egyetlen okos testvérem, ezért volt nekem olyan fontos.
 

Szólj hozzá!

A búcsú

2010.06.12. 01:08 :: Fedrőcz

Éjszaka az történt, hogy mindannyian szanaszéjjel elhevertünk a különféle fekhelyeken. A Gergőék háza emeletes, ő fent tért nyugovóra, illetve felment, és féltem, hogy elalszik itt nekem és nem tudok vele többet beszélni. Mi nagy többségünkben lent maradtunk, és anyám eléggé be volt már rúgva, és mindenáron neki akart látni, hogy levágja a hajam. Ezt nem engedtem neki.

Aztán leoltottuk a villanyt, és elcsendesedett a bagázs. Akkor megszólaltam: "Olyan nehéz a szívem." Akkor Laura is megszólalt: "Azt hiszem, mindannyiunknak nehéz a szíve." Ez volt az első őszinte mondata aznap.

A család lassan elcsendesedett és hortyogni kezdett. Én éberen füleltem és vártam. Nem létezik, hogy nem jön le többet. Hallottam, ahogy lehúzta a vécét, és lejött a lépcsőn. És kiültünk kettesben a verandára.

Ő tűnődve cigizett, én vártam. Álalában hiábavaló volt várni, hogy ő kezdeményez valamit. Arra gondoltam, hogy ez nem létezik, ez az ajándék az élettől, hányan is vagyunk itt? Tizenvalahány rokon. És én ülök vele éjszaka a verandán, nem más. Istenem, mi folyik itt? Félszeg, kevés beszédű ember lévén nehézkesen kommunikált, engem meg a bőgés fojtogatott.

Aztán megszólaltam, és tudományos stílusban közöltem vele, hogy kábé tíz ember van a szívemben, és ezek közt előkelő helyet foglal el ő. Ő komolyan bólintott, és azt mondta: "Reméltem is." Csodálkoztam, hogy ez számít neki még valamit is. Ki nem szarja le, hogy szereti az unokahúga, a halál küszöbén?

Szívta a cigit, én vártam. És akkor átadta az utolsó üzenetét. Elmondta, amit a kedvenc unokahúgának el akart mondani az utolsó találkozáskor.
- Rengeteg nővel csaltam meg Laurát - mondta Ő, és szomorúan elmosolyodott. Ugyanakkor bizonyos büszkeséggel. - A legtöbbnek a nevére sem emlékszek. Volt egy, akit csak "Egérkének" hívtunk. Mindent elmondtam Laurának. Mindig mindenkiről beszámoltam neki. Ő is nekem. Életem legnagyobb élménye volt, hogy Laurát megismerhettem.

Ezt mondta nekem a nagybátyám, és világos volt, hogy mit akart. Semmi egyebet nem akart, mint Laurának üzenni általam. Mondjam el neki, hogy... hogy... nem akartam belegondoloni, mit is üzent valójában.

Szerintem ezt üzente neki: "Te öltél meg, te disznó!"

Ugyanis Laura kezdte a megcsalósdit, méghozzá atyámmal.
 

Szólj hozzá!

Na neeee...

2010.06.11. 15:26 :: Fedrőcz

Anyu, Veronka néni és én utaztunk a vonaton Sárospatakra, és éppen véletlenül egy ismerős pszichológus néni is velünk utazott a fülkébe. Zavarban volt, nem nagyon tudott vagy akart kéretlenül tanácsot adni, hogy mégis, mit lehet mondani Gergőnek és a feleségének ilyen esetben. Veronka néni folyamatosan szipogott és lógatta az orrát, Anya gondterhelten bámult kifele az ablakon, én bőgtem mint állat, gátlástalanul. Így értünk el Sárospatakra. Már messziről megláttuk Gergőt és Laurát az állomás épülete előtt, vidáman integettek, fülig vigyorogva. Rózsika néni, a pszichológus tapintatosan lelépett.

Mi megöleltük egymást, és mindhármunknak torkára forrt a bőghetnék, mert Gergő és Laura vidám volt, mint a cinege, nem volt helye semmiféle bánatnak abban a szituációban. Azonnal belémkaroltak (belém, nem anyába vagy Veronkába), Gergő jobbról, Laura balról... nevettek és viccelődtek, iszonyú volt, természetellenes és mégis természetes, hamar alkalmazkodtunk a szituációhoz és átvettük a hangulatot.

Odahaza náluk aztán megérkezett a többi rokon is, akiket felsorolás szintjén említek, hogy érzékelje az olvasóközönség, mennyien vagyunk, mint az oroszok. Apa, Tibi, Pista bácsi, Veronka, Klári, Eszter, Imi, Ida, Anya, én, Ambrus, Luca, Bálint stb. Plusz az István bácsi szelleme, mert az ő hatalmas képe terpeszkedkett a nagyágy felett, ahova mindannyian elhelyezkedtünk. Ezt a képet a Gergő külön kérésére festette az esküvőjükre, vidám, kék tengerpart volt vidám, színes nyaralókkal, és Ida azt mondta (a lánya), hogy valahányszor megfestett egy alakot, mindannyiszor káromkodott egyet, mert utált vidám dolgokat festeni.

Az összes rokon az első meghökkenés után akklimatizálódott, nevetett, viccelődött. Mindannyian felhalmozódtunk az ágyra, Gergő középen, mi körülvettük, mintha meg tudnánk védeni a puszta sokaságunkkal a bajtól. Ő előhúzta a röntgenképét az agyáról, és nagyon tudományosan elmagyarázta, hogy mi hol van, és mi tudományosan bólogattunk és kábé értettük a dolgot.

Nagyon érdekes volt, ahogy a racionális megértés csökkentette a szorongását a családnak. Nem volt kevésbé tragikus a helyzet, de ahogy orvosi szavakkal leírtuk és értelmeztük, olyan illúziónk támadt, mintha valamennyire uralnánk a dolgot. Igen, éreztem, EZ emberhez méltó és nemes dolog ebben a szituációban.

A Gergő bátorsága és nyugalma hihetetlen volt. Apa ámulva mondta: "Elképesztő, milyen összeszedett vagy." Gergő aszonta: "Amíg egy katona nincs a csatában nem tudja, hogyan fog viselkedni harc közben." Nos, ő így viselkedett. Racionalizált. Azonnal eldöntöttem, hogy ez lesz az én kedvenc szorongáscsökkentő módszerem is.

Gergő sose volt középponti szereplő a családban, bús, félénk és halk ember lévén, de most mindenki körülötte nyüzsgött, zajlott, dumált, ismerősök és munkatársak elhalmozták csodaszerekkel, még űrhajós kaját is hozott valaki, Gergő pedig mindent pontosan beszedett, megevett és megivott, ezen ne múljék a dolog. Szerintem roppant szokatlan volt neki a szituáció, hogy körülötte forog a világ, de úgy éreztem, végre megérdemli, ha valaki, ő megérdemli,hogy ezek az ő napjai legyenek.

Ellenben túlzásba vitték az erőltetett vidámságot, és ezért főleg a felesége, Laura volt felelős, továbbá anyám, aki elég sok pályinkát ivott, és apám, aki sose tudta kezelni a kínos szituációkat, és folyton szórakoztatni akart mindenkit, akár helyénvaló volt, akár nem. Gergő velük játszott készségesen.

Tibi mogorva és visszahúzódó volt. Idegesítette, hogy nem érez sokat Gergő iránt. "Miközömhozzá." "Sose tudtam vele beszélni." "Engem nem szeretett, csak téged." "Olyan undorítóan mogorva alak volt mindig is." Ebben az volt a röhej, hogy a családban Tibi hasonlít leginkább Gergőre, és mint a mágnes azonos pólusai, taszítják egymást. Tulajdonképpen olyan volt, mint egy fergeteges születésnapi parti. Csoportkép is készült a nagyágyon, középen Gergő, körülötte a család ült-hevert-könyökölt, az ágy felett az István bácsi nászajándéka, a Kép, és rengeteget röhögtünk.

Kíváncsi vagyok, mi lesz itt este. Vajon ez fog menni végig?

 

Szólj hozzá!

Gergő! Mi az élet értelme? II.

2010.06.10. 19:12 :: Fedrőcz

Merugye neked mindened megvan. Házasságod, gyerekeid, házad, céged, autód, mindened.

Ha mondjuk nem halnál meg most, hanem eléldegélnél mondjuk 80 évig, mondd, mi éltetne?
Merugye az ember gyerekei felnőnek és kirepülnek az odúból, és akkor ott marad a házaspár, és bámul egymásra, mint borjú az újkapura.

Hogy hát ez meg mit keres itt és mi közöm hozzá.

Énnekem egy olyan sejtésem van, hogy kell valami szenvedély az élethez. Neked van ilyen? És ha van, jó helyre irányítod, vagy akkora orcára estél máris, hogy Debrecenig hallatszott? Fogadni merek, hogy ez történt veled. Volt egy szenvedélyed, akiben csalódtál. Innentől fogva a maradék életkedvedet is elvesztetted.

Jótól kérdezem, mert tuti, nem tudod, de mi az emberhez méltó élet? Milyen lenne? Ami több, mnt az evés, ivás és gyereknevelés meg valami kulimunka az irodában? Érzem, hogy van valami kulcsszó. Az alkotás?

Hmm, alkotás, igen. Az emberhez méltó, magasrendű tevékenység.

Én máris látom előre az életemet, hogy nem lesz gyerekem a hormonális szarságaim miatt, és semmire nem fogom vinni, max. lesz egy férjem meg jó esetbern egy lakásom... minek éljek? mit kezdjek magammal? Te micsinálnál? Tudom, elektronikai bizbaszokat bütykölnél az odúdban. Na de éééén  mivel foglaljam el magamat a hátralevő 50-60 évem alatt? Amitől majd, ha meghalok, úgy érzem, beteltem az élettel és megcsináltam, amire rendeltettem.

Mi az én feladatom az életben?
 

 


 

Szólj hozzá!

Havas András

2010.06.10. 18:59 :: Fedrőcz

Már régen feltűnt a gyerek. Annával csak úgy hívtuk: "a Hegy". Nemcsak a hatalmas termete miatt tűnt a szemembe, hanem mert az ábrázatja a Gergőére hasonlított igencsak. A szeme, az orra, az álla. Nem tudtam levenni róla a szemem, ha a folyosón összetalálkoztunk, vigyorogva bámultam. Hát ez eszméletlen. Micsoda tipikus pofák vannak a népek között. Féltem, hogy azt hiszi, kikezdek vele, azért bámulom, de a hasonlóság nevetséges, meghökkentő volt, megörökítésre méltó.

Egy szép napon anya, Veronka néni és Gergő ücsörgött az asztal körül (az öt testvérből három), és én gyönyörködve néztem őket. Milyen szépek! Mind a hárman díszpéldányai az emberi nemnek.
- Érdekes - szólaltam meg - Gergő baromira hasonlít egy iskolatársamra, aki zsidó.

A három testvér egyszerre rezzent össze és húzta be bűntudatosan a nyakát. Én meghökkentem. Mégis, mi folyik itt? Ezek félnek? Ezek máig is félnek?? Még a zsé betűt is bűntudattal ejtik ki? De hát ez emberhez méltatlan élet! Utálat nézni, ahogy a felnőtt rokonaim félnek. Indulatba jöttem tőle. Legszívesebben megmondtam volna ott helyben nekik, hogy ez a magaviselet undorító, és féreghez méltó, nem emberhez.


 

Szólj hozzá!

István bácsi!

2010.06.10. 18:39 :: Fedrőcz

Drága mogorva, öreg nagybátyám, hát te miért festettél csupa ijesztő képet? Utálat volt kitenni a falunkra. Főleg az egyik. Egy thonet-széken egy szeműveg (Miért??? Miért szemüveg?) Egy magányos szemüveg, nem is különösebben dekoratív, de olyan emberi, olyan nagyon emberi tárgy...

Kié volt az a szemüveg? Hol a gazdája?

És ami iszonyú volt, a thonet-szék mögött nyílt egy sehová sem vezető, sötét folyosó, egy zsákutca.

A hátam borzong bele most, hogy kezdem látni, hogy szimbólumokat festettél. Te már meghaltál, hát nem tudlak megkérdezni erről, kénytelen vagyok magam elmélkedni róla.

Ti  mi a fenét gyászoltatok és én miért gyászolom máris az élőket is közületek? Mi vagyok én, emlékmécses?

https://www.youtube.com/watch?v=_IuHgBQcbKs&feature=related

Szólj hozzá!

Gergő! Mi az élet értelme?

2010.06.10. 18:31 :: Fedrőcz

Drága nagybátyám, aki 43 éves korodra valószínűleg befejezed az életedet, mondd meg nekem, mi az élet értelme?
Van egy többé-kevésbé jó házasságod, három szép gyereked, saját informatikai céged... és most lelépsz itt nekünk az életed közepén, itthagysz mindenkit elegánsan, és nem is nagyon bánod, mert te magad mondtad, hogy nem szeretsz te olyan nagyon élni, hogy túlságosan bánjad, hogy be kell fejezned.

Gergő! Mi a fenét tudsz nekem mondani útravalónak, mert elmegyek hozzád és egész éjjel fennmaradok veled, ott fogunk ülni a verandán, te cigizel és tűnődsz, ahogy szoktál... örökké csak tűnődsz, keresgélsz és kérdezel, az egész lényed egy nagy kérdőjel...

Drága nagybátyám, miért rohantál fel dühösen az emeletre, amikor valaki rokon azt találta mondani, hogy ő megtalálta Istent és Őbenne a választ? Személyes sértésnek érezted, hogy valaki ezt merészelte állítani, hogy van bizonyosság, hit és a hitben erő, és ezt valaki tizenvalahány évesen átélte.

Édes, drága, egyetlen, szépséges nagybátyám, miért érzem úgy, hogy áldozat vagy, valaminek a jóvátétele, hogy a te nemzedékedre rá van bízva valami iszonyú teher, ami túlmutat az apádon, anyádon, hogy ez, ami veled van, nem személyes, egyéni szociális probléma, hanem sokkal több, a történelem terhe, amivel nem tudsz mit kezdeni, mert emberfeletti léptékekben történtek a dolgok és sodort el a vihar több millió embert.,.

Szerintem te egész életedben azon tűnődtél, hogy hova tűntek a nagyszüleid, miért volt nagypapa hadifogságban, és mit vétettetek egyáltalán.

Úgy érzem, bűnösnek érzed magad. Teljesen úgy érzem, megadóan tűröd a szomorúságot, mert megérdemled, lehajtod a fejed és megadod magad a ráknak.

Láttam egyszer, ahogy tűt szúrtál a karodba és behajlítottad a kezed, hogy tövig belement.

Szólj hozzá!

Isten büntetése

2010.06.10. 16:02 :: Fedrőcz

A hír telefonon érkezett. Nem tudtam, hogy egy másodperc alatt össze tudok omlani. Csillapíthatatlan zokogás jött rám. Épp most mondtam Seelének, hogy még nem halt meg közeli hozzátartozóm, de most leestem a földre.

Gergő nagybátyámnak, akit rajongva szeretek, agydaganata van. Nem lehet operálni. Már ősszel is tudták, hogy van egy, de akkor operálhatónak tűnt. Most 16 darab van az agyában, a legkülönbözőbb részeken, megvakulhat, megőrülhet, meghalhat akármelyik pillanatban.

Gergő a barátom volt. Éjszakákat átbeszélgettünk, ő tűnődve cigarettázott és filozofáltunk nagyokat. Az élet értelmét kereste. Szép, szelíd és szomorú ember volt. Mindig az volt az érzésem, hogy aki őt bántja, az addig él, mert saját kezemmel fojtom meg. Sőt az volt az érzésem, hogy nem a nagybátyám, hanem a tulajdon fiam, mert az emberi viszonyok nem az életkortól függenek.

160-as intelligenciája volt, sűrű, göndör barna haja, gyönyörű fekete szeme, lélegzetelállító szépségű ember volt. Volt. Mert biztos, hogy meg fog halni hamar, és rettenetes körülmények közt.

Azonnal indulunk Sárospatakra hozzájuk, de nem csak mi, hanem a szombathelyiek is meg a pestiek is meg az egész népes família.
 

Szólj hozzá!

Hanem most már elég, hallja-e kend, anyjuk!

2010.06.10. 13:52 :: Fedrőcz

Elegem van Annából, és ebben a pokoli hőségben amúgy is felforrt az agyvizem. Kivel beszéljem meg a világ folyását? Tibivel tán? Az egy antiszociális, mogorva alak, aki általában gúnyos pofákat vág rám. Meg különben is fiú. Mit lehet kezdeni egy fiútestvérrel? Semmit. Főleg, hogy általában bent gubbaszt a szobájában és zenét szerez vagy mit csinál a szintijén.

Anna teljesen megváltozott. Amikor csak teheti, a temetőt bújja. Értem, hogy még nem tudta feldolgozni az Ági halálát, de akkor is hetek óta magasról leszar engem meg mindenkit, és a gyászát dédelgeti egyfolytában. Nem bánom, ha olvassa is, amit írok. Nem őt féltem, hogy megzakkan, mint a Németh László-regényben az özvegy, hanem természetesen magamat féltem, hogy az egyetlen alakzat, akit barátnőmnek mondhatok, kilép az életemből és elvonul a saját elméjének szentélyébe, amire amúgy is hajlamos.

Kivel beszéljem meg Tozsót, és méginkább Pálfi Csabát, aki első számú kedvencem az osztályban, és ha addig élek is, becserkészem érettségiig?! He? Ki fogja meghallgatni a sirámaimat Tozsóról, akibe rettenetesen szerelmes voltam nyolcadikban, ő pedig utált engem, mint a kukoricagölődint?

Pálfi Csaba. No igen. Azért tegnap történt egy dolog. Egészen érdekes dolog. Gabi zugmagyarórát tartott délután azok részére, akik javítani akartak. Mindenkinek elő kellett állni valami farbával, memoriterrel, fogalmazvánnyal, elemzéssel. Anna is ott volt, és elkezdte fakó hangon és hátborzongatóan, kísértetiesen felmondani, hogy

"Minden országot bejártam,
Minden messze tartományt,
S aki álmaimban él,
A dicsőt, az égi szépet
Semmi földön nem találtam.
Most, mint elkapott levél,
Kit süvöltve hord a szél,
Nyugtalan vagyok magamban,
Örömömben, bánatomban,
S lelkem vágy szárnyára kél.
Ah, de mit látok?
Középen ott egy almatő virít,
Csillag, gyöngy és földi ágból,
Három ellenző világból
Új jelenség, új csoda.
S aki ott kötözve űl,
A gonosz, kaján anyó,
Nénje tán a vén időnek,
Mint leláncolt fergeteg
Zsémbel és zúg - mit jelent ez?
Vén Mirígy!

***
Az osztály halotti csendben hallgatta, ahogy Anna kántálta a Csongor és Tündét, de amikor már a negyedik fejezetet kezdte felmondani, Pálfi kényelmesen elhelyezkedett, a karját a feje alá tette, hogy ő ezennel elalszik. Anna egyszer csak kifogyott a szóból, és Gabi döbbenten kérdezte, hogy hogyan sajátította el ezt a tenger szöveget. Anna aszonta, magnóról hallgatták kicsi korukban. És persze már megint elkezdett bőgni, mert azon nyomban eszébe jutott, hogy Ágival hallgatták... mindenen bőg, és én egyre idegesebb leszek rája, nem tehetek róla, szükségem vóna a barátnőmre!!


 

2 komment

Purcell: A rigók

2010.06.09. 18:17 :: Fedrőcz

https://www.youtube.com/watch?v=shJJeMen698

Apa 2-3 éves korunktól cipelt minket énekkari próbákra, de nem is kellett nekünk kétszer mondani. Lenyűgözve ültük végig a több órás próbákat. Én általában a basszus és a bariton szólamot sajátítottam el, mert hát atyám azt fújta. A szopránt túl könnyűnek találtam, a mezzót viszont kellő kihívásnak.

Megnyikkanni viszont nem mertem, mert ha nyilvánosan kellett énekelni, remegett a hangom, mint a nyárfalevél.

Monteverdi-madrigálok, Lassus, Palestrina, Schumann, Brahms, Kodály, Bartók, Mozart, Bárdos... Mindenki kedvence pedig Purcell: A rigók. Ha Pataki karmester megkérdezte a jónépet, mit énekeljenek örömteli levezetésként, mindenki A rigókat ordította.

Most is üvöltöm a kórussal együtt valamelyik szólamot itt a szobám magányában.

 

Szólj hozzá!

S ha ekkorig aggodalommal...

2010.06.09. 17:17 :: Fedrőcz

Néztél hõsünk sorsának elébe,
S netalántán arcodat
Érette a búnak könnye füröszté...

Sanyi meginvitált bennünket valami agykontrollos összejövetelre Pestre, amit valami vastepsiszerű épületben és 60 celziusz fokban tartottak. Nekem hirtelenjében nagyon megnőtt az érdeklődésem az ezotérikus dolgok után, most, hogy Sanyival újra összebarátkoztunk.

Reggel, mielőtt vonatra szálltunk, dühösen fésülködtem a tükör előtt, amíg szerteszét nem állt a hajam, mint a seprű, és amiről Tibi azt mondta, hogy kecskeszőke. Meg hogy én egész lényemben kecskére hasonlítok. Akárhogy is fésülködtem meg szépítkeztem, irtó rondának láttam magam, aki nem érdemli meg a Sanyi megtisztelő figyelmét. Amikor pedig már a hetedik ruhát próbáltam és hajítottam a sarokba, jóanyám nagy vigyorogva így szólott: "Kinek öltözködsz te ilyen bőszen?" Tibi is gonoszul vigyorgott.

Mindenesetre megérkeztünk abba a tepsiszerű sportcsarnokba, és a szemem ide-oda járt, mint a takács vetélője, hogy megpillantsam a szívszerelmemet, aki már beharangozta, hogy foglalt nekünk előkelő helyet.

Meg is pillantottam, és azonnal lehervadtam. Agyonmosott lila pólóban és valami iszonyú mustársárga térdnadrágban volt, amit nyilván az anyja varrt neki. Tehát nem akart imponálni a legkevésbé sem, eszébe se jutott, csak én hergeltem bele magam.

Végigunatkoztam az előadást, aztán hazabumliztunk az 50-es villamossal a Lili néni hajlékába. A banya már nyugovóra tért, és csak egy cetlit hagyott a konyhában: "Egyetek dinnyét!" Ezt meg is tettük, utána kupaktanácsot tartottunk a Sanyi szobájába. Tibinek ugyanis szöget ütött a fejében egy dolog, és azt meg kellett vitatni nyomban.

Sanyi hitt a reinkarnációban, a karmában meg ilyesmiben. Ezek az eszmék számomra teljesen idegenek voltak. Tibi viszont könnyebben felfogta, miről is szól a dolog. Tehát, ha jól értettem, az van, hogy ha az ember életében sok disznóságot követ el, megbűnhődik és valami alantas lénnyé születik újjá. Mint például svábbogárrá.

- És az miért baj? - kérdezte Tibi.
- Miért, te szeretnél svábbogárrá lenni? Undorító féreg.
- Miért ne? Túlélném az atomtámadást is, és a végén a svábbogarak fogják uralni a földet.
- Hömm, ez mondjuk igaz - vakarózott Sanyi.
- De még jobb, ha az ember kaviccsá születik újjá. Akkor se ennie, se innia nem kell, elvan, mint a befőtt, Egyáltalán, miért akarnak az emberek egyre fejlettebb lénnyé válni? Sokkal boldogabbak lennének, és az lenne az igazi jutalom, ha minél primitívebbek lennének és minél kevesebb szükségletük lenne. Mint a kavicsnak.

A fiúk még folytatták az eszmecserét, én meg elástam magam az ágyban. Pár óra múlva felébredtem, még mindig filozofáltak. Sanyi reggelre világnézetet váltott és nem hitt többé a reinkarnációban, mert belátta, hogy baromság. Na de akkor miben higgyen?
- Mittomén - montam mérgesen és sértetten, hogy egész idő alatt fütyült rám - van még egy csomó fajta világnézet, valamék csak passzol hozzád.

De ennek még később jött el az ideje.


 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása